Kismaros és Bernecebaráti
Bernecebaráti temploma, az útról nézve
Az elmúlt hétvégén, mivel Josie, az autóm felépült a betegségéből, el is vittük egy tesztkörre. Az első célpontunk a Királyréti kisvasút volt, melynek meglátogatására már régóta készültünk. Olyan jól sikerült időzíteni az érkezésünket, hogy csak át kellett szállni a vonatra, s már úton is voltunk.
Indulásra készen
Kicsit zajos, kicsit rázós, de jó hangulatú utazásban volt részünk, változatos környezetben. A vonat hol házak között, hol erdőszélen, hol egészen az erdőbe bújva, patak partján haladt célja felé. Érdekes volt látni, hogy a vonatból szinte be lehetett látni szobákba, sőt, talán a függönyt is meg lehetett volna simítani egy kis nyújtózkodással.
Megszépülve a napsütésben pihen
Utazásunk során elhaladtunk egy telep mellett, ahol a műhelyekben vasúti kocsik javítása folyt. Egy frissen készült példány éppen kint napozott, de a korábban fotózott mozdony nem volt már sehol, amit jó jelnek vettem. A felső állomáson irányváltást követően és bevárva pár kirándulót, már indultunk is vissza. Átültünk a kis fapados árnyékosabb felére, hogy a vidék másik felében is gyönyörködhessünk. A kellemes kisvasutazást követően egy közeli étteremben ebédeltünk, miközben végső búcsút intettünk az étterem előtt elhaladó mozdonynak.
A gép már nincs itt, ezen a képen még hó borította 2017-ben
A következő fordulóra hoznak még egy kocsit
Hangulatos ebédlő a közelben
A finom ebéd elköltése után újra nekivágtunk a tájnak. A csodásan zöld vidéken lassan gurultunk az Ipoly mentén kanyargó úton, ahol egyszer csak feltűnt egy erdőből kiemelkedő templomtorony. Korábban készültek már róla képek, de sosem néztük meg közelebbről, így begurultunk a kedves nevű településre, Bernecebarátiba.
Ez a falucska Pest megye legészakibb települése, és nem csak a neve miatt érdekes. Régi múlttal rendelkezik, akad benne pár rendhagyó építészeti emlék is. A látnivalók közül a templomhoz mentünk elsőnek. A Nagyboldogasszony templomot egy magas domb tetején találjuk, s egy hosszú lépcsőn közelíthető meg. A parkolónál egy ismertető mutatja be a templom történetét, majd jöhet a lépcsőzés. Érdemes energiát fordítani rá, mert odafent egy fallal körbevett, szépen gondozott, tetszetős épület vár minket. Teljesen körbejárható, körül öleli az erdő, és csak egy kerítés választja el a csendes temetőtől. Amikor megállunk a lépcsőn, a városi zajhoz szokott fülnek megdöbbentően szokatlan a falu csendje…
Ezt követően a Huszár kastélyhoz mentünk, mely az iskola udvarában van. A domboldalnak támaszkodó, egykor szebb napokat látott épület is körbejárható, de nem látogatható. Eléggé leromlott állapotban van, a földszinten, a törött, koszos ablakok mögött díszes téglák sorakoznak tárolókra pakolva. Úgy gondolom, a szomszédban lehet az égető, s raktárnak használják a kastélyt.
Lassan búcsút vettünk Bernecebarátitól, s hazaindultunk, ismét egy kicsivel többet megismerve hazánkból.