Celldömölk egyik szobormozdonya, egy apró kis parkban pihen

Mostani bejegyzésem témája a gőzmozdony, persze nem műszaki,  sokkal inkább személyes szempontból. Pontosabban megfogalmazva: egy  ”vasútbarát” találkozása ezekkel a nagyszerű gépekkel.

A gőzösök a vasúttörténet talán legjelentősebb, legkülönlegesebb darabjai. Ezeknél a néha apró, néha óriás gépeknél az ember- gép kapcsolat egy misztikus része elevenedik meg:  a tűz és gőz hatalmas ereje a gép gyomrába zárva, melyet egy törékeny ember ural.

A némán, mozdulatlanul ácsorgó mozdony is lenyűgöző látvány a szokatlan formákkal, csövekkel, tartályokkal, olajosan fénylő rudakkal, és a mindent elborító korommal, ám mikor fellángol benne a tűz, és ...

Sorakoznak a szereplők . Ikarus 280, Ikarus 250, Ikarus 55, Ikarus-Daf 350, Ikarus-Scania 396

A tavalyi évzárás is jól sikerült, de akkor csak a buszokat fotóztam a városban. Amennyire emlékszem , igencsak hideg volt aznap, s elég korán is keltem, de megérte. Örömmel figyeltem a híreket, hogy idén is lesz buszfotózás! S most már hat, csodás, egykor a Malévhez köthető busz lesz látható. Egy kicsit hezitáltam, hogy a városban kezdjek, vagy az Aeroparkban. Feleségem nem tarthatott velem, éppen gyengélkedett, így egymagam vágtam neki. A parkba vettem az irányt, s bár kicsit fújt a szél, de kitűnő napfényes délelőtt volt. Amikor kiértem, még senki nem volt a gépek között, zavartalanul nézelődhettem, fotózhattam. Rögtön az Il-18-as ...

A nagy NOHAB vadászat

Volt már szó ebben a blogban kedvenc mozdonyomról, s a velük való találkozásokról. A nagy rendezvényekről, ahol egy kupacban jelentek meg, lemaradtam. Tavaly Kelenföldön azért sikerült a távolból megcsodálni őket, ahogy elhúztak Tapolcára. Ezen kívül maradtak a véletlenszerű találkozások, a Nosztalgiás utazások, illetve időnként a MVP területén futok össze valamelyikkel.
Igazán azt szeretem, ha kint, nyílt pályán, munka közben akadok velük össze. Amikor természetes „élőhelyükön” mozognak, vagy pihennek. Az évek során egész szép kis fotógyűjtemény jött össze: Mosonmagyaróvártól Sárospatakig számos helyen sikerült rájuk bukkanni. Volt, hogy hónapokig nem láttam egyet sem, aztán meg ...

Zsámbék, melyet nem kell bemutatni senkinek, hiszen mindenki ismeri. Nagy kedvencünk, sokszor meglátogattuk, s még meg is fogjuk párszor, de innen eddig kimaradt.

Visszatekintve az elmúlt évre, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nagyon sok tájára eljutottunk az országnak. Sorra fedeztük fel a szebbnél szebb vidékeket, s azon Igyekeztünk, hogy a lehető legtöbbet  ezekből megmutassuk itt  a blogon, de nagyon sok minden még így is kimaradt, hiszen hazánk minden egyes csodáját hosszú évekbe kerül felkeresni, és minden egyes kirándulást sincs idő dokumentálni. A mostani válogatásban felvillantok párat, melyek  kimaradtak eddig a leírásokból. Nem lesz teljes a felsorolás, hisz majd egy évadnyi anyag maradt a merevlemezek fogságában. ...

Lehet véletlenül múzeumba menni? Lehet! Az úgy esett, hogy felmentünk a Széchenyi-hegyre, a Gyermekvasúthoz. A várttal ellentétben, a fotózásra kiszemelt jármű, azaz a szép gőzös nem volt forgalomban.  Nem volt kifejezett „B” tervünk, így csak úgy elindultunk lefelé. Közben eszünkbe jutott egy korábbi autókázás során látott, akkor még nem ismert, de érdekes épület. Akkor a sötétben csak a kivilágított, sejtelemes romos falakat láttuk, s felvettük a listára. Most addig kanyarogtunk, amíg az azóta beazonosított Kiscelli Múzeum előtti parkolóba nem érkeztünk. Kezdetben csak úgy felsétáltunk, s a kiállított faragványokat, sírköveket nézegettük. Időnként felpillantottunk a magasba törő falakra, s igyekeztünk elképzelni, ...