2019. már 06.

Márpedig én nem fotózom Budapestet!

írta: DDQ

Pedig: de! Hiába gondoltam, hogy márpedig Budapestről nem készítek egy fotót sem, hiszen fővárosunkról ezerszámra készülnek a képek, szinte percenként. Minden nevezetesség, szebb épület, park, utcarészlet meg van már örökítve, és valahol biztosan kering a neten is. Úgy véltem tehát, hogy Budapestet fotózni nem kihívás, és nem okoz új élményeket. Aztán be kellett lássam tévedésemet.

Mikor pár éve egy-egy fotó erejéig elcsábultam a pályaudvarokon, vagy a kertvárosban fotóztam, be kellett látnom, ez is Budapest, nem csak a kivilágított nevezetességek. Majd egy Hármashatár hegyen tett séta, a Gül Baba utca hangulata, a mesés esti fények, a megbújó kis lépcsők, utcák láttán megjött az ihlet, s innentől nem is volt megállás: kerestem, vártam az alkalmat, hogy egyedül, vagy feleségemmel lencsevégre kapjuk a várost. Azóta pedig telefonnal, géppel, tervezve, vagy csak megragadva az alkalmat, készülnek a képek egymás után.

A város ezer arca, a régi és új épületek, a fények váltakozása pazar lehetőségeket teremt a fotózásra. A pályaudvarok után elég sok kedvenc témám lett, illetve számtalan új helyszín van, ahol szívesen időzőm. Mint a turisták többségének is, egyik kedvencem a Parlament épülete, ezen túl a Vár, s Bécsi kapu, a Duna és rajta a hajók, vagy bárhol a látképek, sétányok, tükröződések… Kedvenc napszakot sem tudok mondani, lehet reggel vagy este, csak megfelelő időjárás kell s egy kis nyugalom, a többi adja magát.

Galéria : Járművek

Apránként fedezem fel a várost, s kezdem érezni, szeretni. Szépsége mellett azért akad bosszantó is benne, mint például a közlekedés, mely miatt sokszor morgolódom. Feleségem ilyenkor szelíden megjegyzi: „Te is pesti sofőr vagy már”! S ami még nem is tudatosult bennem, hirtelen ténnyé válik, hiszen majd 10 éve itt élek, s hamarosan itt is fogok dolgozni… Vajon leszek-e egyszer annyira Budapest szerelmese, mint feleségem? Azt nem tudom, csak remélem.

Galéria : Fekete fehér