A városháza

2019.02.10.

A fenti napon az időjárásra hagytuk, határozza meg „ő”, hogy merre megyünk. Mivel az időjárás-előrejelzés Szolnok felé mutatott szép időt, így arra vettük az irányt. Szolnokon Disznótoros Fesztivált is tartottak aznap, így azt terveztük, hogy ott majd eszünk egy jót.  És, ha már úgy is arrafelé megyünk, ideje, hogy egy új várost is felfedezzünk, mégpedig Abonyt, amely mellett ugyan elhaladtunk jó párszor, de be még sosem mentünk.

Abonyban a Polgármesteri Hivatal mellett parkoltunk le, s indultunk gyalogos felfedező útra. Az 1904-ben épült épületet megkerülve jutottunk a Kossuth tér közepére, ahonnan a legmutatósabb az épület homlokzata.

Innen gyönyörű a rálátás a Szent István-templomra is, ahová szokás szerint – mivel zárva volt – nem jutottunk be. A templomot így csak körbe sétáltuk, mert az előtéri üvegen keresztül nem túl sok látszik a csodás belső részekből.

Szent István-templom

A közelben található a Kossuth vendégház, a templom és a városháza között pedig az impozáns Kinizsi kapu áll. A kapu a 40-es útra néz, az érkezőt három férfialak fogadja, a távozót pedig három nőalak búcsúztatja. A téren tett sétát követően a térképet hívtunk segítségül, hogy megtaláljuk a híres Zsinagógát.

Kossuth vendégház

Kinizsi kapu (kép: Dya)

A központtól nincs is messze az 1825-ben épült klasszicista épület, melynek bejáratánál négy korinthoszi oszlop magasodik. A kopár telken található a romos Ungár-kúria is, mely egy darabig Tsz irodaként is üzemelt. A kerítésen árválkodó, fakó tábla tanúsága szerint ezek az épületek 5.000.000,-Ft támogatást kaptak 2011-ben, állagmegóvás címén. Sajnos, ennek ellenére egyik sem nyújt szép látványt, inkább a  szomorú-érdekes kategóriába tartoznak.

A Zsinagóga és a romos kúria

Noha szándékunkban állt még felkeresni párat Abony látnivalóiból, gyorsan elszállt az idő, így a Vigyázó kastélyhoz mentünk, melyet mindenképp meg akartam nézni. A kastély az útról szinte nem is látszik, úgy benőtte a növényzet. A területen korábban géptelep volt, és több üzem is működött a területén. Valamikor működött itt portaszolgálat is, de most a fülke elhagyatottnak látszott. A kapu nyitva, sehol nem volt senki, akivel beszélhettünk volna. Az 1830-ban épült klasszicista stílusú kastély, melyet jón oszlopos előtér díszít, védett műemléknek számít, de igen romos, és nem látogatható. 

 Mivel egyre éhesebbek lettünk, így elindultunk az interneten meghirdetett Disznótoros Fesztiválra. A jelzett „fesztivál” a pláza szomszédságában volt, de mi már csak a nyomait találtuk. B-tervként úgy gondoltuk, hogy akkor a plázában eszünk valamit, de csalódnunk kellett, mivel csak egy kínai büfé volt nyitva. Végül lementünk a parti sétányhoz, s a színházzal szemben lévő Liliomfi étterembe tértünk be. Itt megleptük magunkat egy elő-Valentin napi ebéddel, mely finom, és jóízű volt most is, akár eddigi látogatásainkkor. Egy rövid, Tisza-parti sétát követően lassan hazaindultunk.