Zalakaros tavaszi díszben

Ha Zala megyében járunk, mindig meglep a zöld szín csodás árnyalattobzódása. Bár a Tisza árterének buja erdei is mesés színeket adnak, akár az alföld széles mezői. S úgyszintén csodás a Mecsek és Pilis erdeinek zöldje, s még sorolhatnám oly soká…

Mégis, valahogy a zalai zöld más. Mintha fel lennének javítva a színek. Pedig itt aztán eredeti minden. Akárhányszor is van szerencsénk eljutni Zalába, akárcsak első alkalommal, lenyűgöz és rabul ejt, ámuldozásra késztet. Csodálatos természeti világ vesz körül minket, bármerre is indulunk. S nem csak a fák , hanem a virágok színei is mások...mint egy kifestőkönyv.  Emlékszem, amikor első alkalommal kerestük fel a Kis-Balatont. A kocsiból kiszállva ...

Újra eljött a napja a versenynek,s szerencsére ismét részt vehettünk a lebonyolításban. A tavalyi versenyen is nagyon jól éreztük magunk, s biztosak voltunk abban, idén sem lesz másként. Így ezen a szombati kora reggelen is a Piliscsévi pályán ért minket a felkelő nap első érintése. Én már előző nap láttam a pályát, s tudtam, hogy nem lesz egy sétagalopp annak, aki elindul. Hosszú pálya, akadályok sora, erős emelkedők és veszedelmes lejtések követték egymást. Az időjárás idén is jelentős nehezítő tényezőként működött közre. Szikrázó, perzselő napsütés fogadta a kilátogatókat.

Érkezés és feladat meghatározást követően, családi vállalkozásban kaptunk feleségemmel egy akadályt. Ott ténykedtünk egész nap, s ...

A főszereplő, 1116 114 Taurus

Közeledik az időpont. Egy kaland kezdete. A megbeszélt idő előtt, már pár perccel korábban a Fradi gyalogos hídján állok. Éppen csak most állt el az eső, adva egy kis reményt arra, hogy nem ázunk egész nap. A pályaudvar a szokott képet mutatja, tehervonatok sorakoznak, arrább pár Szili és Gigant, valamint Szöcskék várakoznak.Jártam már itt párszor, számos fotóval gazdagítva a gyűjteményem. Most is van nálam gép, némi elemózsia, víz és egy láthatósági mellény. Eddig csak külső szemlélőként fotóztam a vasutat, vagy utasként szeretem tapasztalatokat. De úgy látszik, most egy szinttel feljebb lépve, belső tapasztalatot szerzek!   

Eső után a gyalogos hídon

Korábbi, a Laminátkáról ...

Itt a jó idő, s javában zajlanak a nagy autós események. De nem kell mindig elzarándokolni valamelyik neves eseményre, hogy csodát lássunk az utakon! 

A minap éppen horgászni indultam, amikor felfigyeltem erre a szépségre. Vagyis nem magára az autóra, hanem a felnikre. Elsőre az fordult meg a fejemben, hogy valaki nagyzási hóbortjában lovacskás emblémát biggyesztett a gépére. Az autót magát, nem is néztem akkor még. Aztán kicsit előrébb jött, de még ekkor is csak az volt a véleményem a hátsó lámpákat látva, hogy ez valami épített gép. Ilyen lámpák rendes autón nincsenek! Egyszer csak összeállt a kép, amikor meghallottam  a hangját! Ez bizony az. Ferrari! Sokáig nem tudtam nézegetni, mert elhúzott, én meg nem tudtam követni, ...

Ennyi látszik, ha belesünk a kerítésen

Zalakarosról Budapestre természetesen megint a legrövidebb úton sikerült eljutni...Tekergésünk során egy ismeretlen településen hajtottunk át, amikor az egyik kanyarban egy várkapu szerűséget láttam meg. Feleségem meg egy csodás templomot. Vissza is fordultam, rögvest és megálltam a szürke kőfal előtt. Feleségem a templomhoz ment, én meg az utcanév táblát néztem, Vár utca. Jánosházán, mert így hívták a települést, van vár? Oszt mióta? Vagy csak én nem hallottam róla ? S ha van, akkor hol van? Tébláboltam a fal előtt, érdeklődő tekintetek kereszttüzében. Ahol megálltam, ott rögtön kijött a háziúr, és szúrós szemmel nézett. Nézte Josiet, a járgányunk, engem, meg a fényképező ...