Pécel állomása a felüljáróról nézve. Tipikus vidéki állomás, kerékpárok láncolva a legtöbb oszlophoz, s autók állnak minden lehetséges helyen. Az állomás a régmúltat idézi, néhol aládúcolva. De van Utasellátós / nem, nem az a fajta, ahol azokat finom csomagolt sütiket lehetett kapni/ büféje, s bár a parkja leromlott, nem borítja szemét, s eléggé rendben is van tartva, a lehetőségekhez képest.

Lógtam a melóból /hivatalosan/ , s ezt olyan élvezettel tettem, mint annak idején, amikor az iskola mellé mentem. Igaz akkor nem hivatalosan, magánkezdeményezés volt, pofon lett a vége... Nem úgy indult a nap, ahogyan terveztem, de mindenképp vonatot akartam fotózni. Mire végeztem a kötelező körökkel, úgy döntöttem, nem megyek be ...

Apc. Amilyen rövid a neve a helynek, olyan keveset hallottam róla. Valahogy megbújt az ismeretlenség homályában, pedig nagy kár lett volna kihagyni. Feleségem hívta fel a figyelmem rá, s nem haboztunk felkeresni tavasszal. A természet még nem ébredt fel, de a tó és környezete így is csodálatos volt! Alkalmas egy kis piknikre, elvonulásra, pihenésre. Túra célpontnak sem utolsó, szép séta amíg felér az ember. Amikor ott jártunk, majdnem a tóig fel tudtam menni kocsival. Az út autóval járható, de nem aszfalthoz szokott gépnek való. A tó előtt van egy apró parkoló, onnan már csak pár lépés. Hatalmas sziklafalak között bújik meg a tengerszem jellegű vízfelület, ami korábban bánya volt. Most kedvelt kiránduló, horgász és pihenő hely. ...

A rendezvény sztárja, a Li-2

Rajongásom a repülők iránt már nem új keletű, s veterán járművek is érdekelnek. S ahol mind a kettő jelen van, nekem ott kell lennem. Az idei veterán évad a Maróti gyűjteményben kezdődött, a Retro Partyzánok elhúztak Pécsre, oda most nem mentünk utánuk. A többi rendezvényen már voltunk korábban, így esett a választás a Goldtimer nyílt napra. Autóba pattantunk, és irány Budaörs. Itt egy kicsit meglepett a szerteszét parkoló autók sokasága, nem gondoltam volna ekkora érdeklődésre. De ennek ellenére egy igazán családias hangulatú rendezvénybe csöppentünk. Volt haditechnikai bemutató, igaz ez most annyira nem érdekelt. De a lényeg, amiért ide jöttünk, a Li-2 és a Po-2 az itt volt, és repült! ...

Pécs főtere, mindig az alkalomhoz illő ruhában pompázik

Pécs, gyerekkorom és ifjúságom városa. Sok nyarat töltöttem itt, a nagyszülői házban, számos unkatestvérrel bandázva. Aztán, ifjúkorom katonaévei ismét itt találtak. S azokban az időkben gyűjtött emlékek oly meghatározóak lettek, hogy azóta is évente, akár többször is visszatérünk ide.  Pécset sokan, sokféle képen ismerik. Sok arca, sok hangulata van a városnak. Ősi város, mély történelmi gyökerekkel, pazar fekvéssel. Otthona a szép építészetnek, a különféle művészeteknek, s a vallásnak. Lakói vendégszerető emberek, kik esténként rendre megtöltik a tereket, akár van fesztivál, akár nincs. Pécs egyszerre szunnyad, és egyszerre pezseg. Megkövült emlékek ...

Őt már nem nagyon kell, jót pihen így is

 Ma már ott tarunk, hogy tartunk, minden „okos” lett. A tv, az óra, telefon, hűtő…még a vasalódeszka is! Persze, az autók sem maradhattak ki a dologból, ma már a csúcsmodellek is „okosak”. Sokkal több infót adnak a vezetőnek, átszabható a műszerfaluk, szerkeszthetőek az adatok, s online szolgáltatások is elérhetőek.

Jó, ezek a dolgok igazán nem okosak, csak sokat tudnak, okos az, aki ésszel használja ki a lehetőségeket.

 Egy igazán nem elhanyagolható tulajdonsága közös ezeknek az autóknak, hogy drágák. Az átlag autós, csak csorgatja a nyálát. De mit tegyen a nép egyszerű gyermeke, ha öregecske autóját szeretné elérhető áron, megfelelő minőségben okosabbá tenni?

...

Az első napsugarak a garázs homálya után

Ottó, az 1965-ben született T5-ös, ma végre kikerült a garázsból. Letörölgettem róla a port, s csináltam egy kis állapotfelmérést. Kezdetben az volt a tervem, hogy kap egy teljes felújítást. Azért nem restaurálást mondok, mert Maróti úrnál tett látogatásom óta tudom, az sokkal komolyabb dolog, mint képzeltem. S az ott eltöltött idő alatt, a hallottak alapján úgy döntöttem, hogy marad abban az állapotban, ahogyan hozzám került. Így nem lesz újra krómozva, festve, generálozva....mert akkor már nem az a motor lenne. Csak esztétikai módosítások és üzembiztonsági javítások érik majd. Ottó így is üzembiztos, s bár nem tökéletes állapotú, de nekem tetszik. Van rajta rozsda, horpadás, ...

A Szegedi pályaudvar egyik dísze

Tekergéseink során, amikor csak lehet, időt szakítok a vidéki sínek mentén való fotózásra. A már elhagyatott, vagy a létezés határán tengődő vasútvonalak, a vidéki nagyvárosok állomásai, mind jellegzetes hangulatúak.Bőven szolgáltatnak témát, érdekességet, látnivalót. Íme egy kis ízelítő, miért is érdemes betérni ezekre a helyekre, egy kis nézelődésre. 

 Csörgő - Bzmot - Uzsgyi hármas vár az indulásra

 Pécs pályaudvara a télbe dermedve.

Seregélyes felé dönget a 418 332, a Balatonról érkezik.

Balassagyarmat, Bzmot fellegvár.

Pályakarbantartó, majd minden állomáson akad egy. Ez Balassagyarmaton szomorkodik.

Rácalmás kihalt állomása, jobbra a ...

Vissza a múltba

Az Árpád motorvonat Egri nosztalgiajáratának indulására igyekeztem a Nyugatiba. Bár a motorvonatot már láttam a Vasúttörténeti Parkban, de csak ácsorogni, messziről. Gondoltam, hogy megnézem, amint elindul, testközelből. Az időpont adott volt a hírlevélből, már csak a jó idő kellett hozzá. A kocsit letettem a közeli pláza parkolójában, s rögtön át is lestem a pályaudvarra, de nem láttam a jellegzetes piros- fehér gépet. Az aluljáróban már látszott a kiíráson, hogy a kilencedikről indul. Nosza, felszaladtam a lépcsőkön, és már ott is volt. Olyannak tűnt, mintha most jött volna ki a gyárból. A napsugarak szánkáztak a makulátlan tisztaságú festésen. Sehol egy folt, egy hiba, egy karcolás. Elő hát a gépet, ...