Nem oly régen az IHO egyik hírlevelében olvastam, hogy a Rácalmás vasútállomás gazdagodott egy mini kiállítással. Úton voltunk a 6-os főúton Dunaújváros felé, amikor a Rácalmást jelző táblát meglátva, beugrott. Gyorsan dobtam is egy jobbost, és már ott is voltam. Kihalt, csendes, de rendezett állomás fogadott. Az állomás épület szépen rendbe téve, tőle nem messze áll a Púpos, mögötte az egy szem vagonnal. Amikor ott jártam zárva volt /értsd: lakatolva, láncolva, felirattal lezárva/. De szabadon körbe lehet járni, szemrevételezni. Nagyon dicséretes kezdeményezés, jól mutat az állomáson az öreg gép. Igaz, ha nagyon akartam volna, felmászhattam volna rá, annyira nem volt ott senki. Tiszteletben tartottam a figyelmeztetéseket. ...

Várbolond vagyok, ha lehetőségem nyílik rá, felkeresek egyet. Szerencsére van belőle bőven itthon, jobb - rosszabb állapotban. Az biztos, hogy a függőséget az Egri Csillagok okozták. Rongyosra olvastam a regényt, többször megnéztem a filmet is. Egerben azóta többször megfordultam, igaz nem csak a vár miatt. Mostani kirándulásunk célpontja egy olyan vár volt, ami valamiért kívül maradt az érdeklődési körből. A Simontornyai vár egy olyan építészeti emlék, egy olyan turisztikai célpont, amely nagyon keveset van említve. Gondolkodtam rajta, hogy csak nekem nem volt ismerős, s az én ismereteim hiányosak? Csak hozzám nem jutott el a híre? Vagy tényleg nincs eléggé propagálva? Simontornya nekem sokáig csak egy vasútállomás volt, útban Pécs ...

Az 1750 körüli, barokk Prónay kastély, védett parkkal. Nem sokkal messzebb az Andreánszky kastély látható.

A kastéllyal szembeni emlékmű

Hosszú hétvége, napsütés, hív az út! Úgy döntöttünk, hogy a mostani tekergéshez nem veszünk segítségbe GPS-t, sem internetet. Elő a térképzsebből a térképet, ami még Édesapámtól maradt. Tudják, ez még olyan térkép, amiben mindenféle jelölések vannak. Várak, kastélyok, romok, csak épp az utak aktualitása veszett oda. No, de nem is autópályázni akarunk, hanem nézelődni, kirándulni. Fel is kerekedtünk, irány Nógrád. Olyan helyeket kerestünk, ahol még nem jártunk, s keveset tudtunk róluk. Jó döntés volt, a régi térképre hagyatkozni. Ugyanis ahogy távolodtunk a nagy ...

A Kárpát vasút kék Szergeje, a 628 168 egy mérőkocsit és a 449 021-es Bobót húzza kifelé. Erős füstöt eregetett a gép, mintha erőlködne..

Visszafelé a Bobo volt elől.

Már régebben kinéztem magamnak a helyet, ahonnan szépen belátni az állomásra. Több vonal is összefut itt, jelentős a teherforgalom, szóval van mit nézni. A fotós jól fel tud készülni, az állomásra jól belátni, és a sorompók mozgása is jó előre figyelmeztet, ha érkezik valami. Kihasználva az alkalmi szüntet teendőim között, bementem a sínek között lévő táblák alá. S innentől csak várni kellett. Jöttek a Szilik, Fecskék, Flirt is volt pár.Megmutatta magát egy Traxx és egy Taurus is. Aztán befutott a Kék Lovag, oda vissza. Korábban jött Gigant, és ...

Gellért püspök szobra

A minap adódott egy kis szabadidőnk, s egy kis Budai sétával hasznosítottuk. Gyermekkoromban többször is olvastam Gellért püspök történetét, akit szöges hordóban gurítottak le a hegyoldalon. Szép emlékű nagyanyám annak idején fel is vitt a szoborhoz, ott mesélve el a történetet. Egy másik alkalommal Gül Baba türbéjéhez vitt el. Mindkét esemény nagy hatással volt rám. Az azóta eltelt évek során rengetegszer mentem el Gellért püspök szobra előtt, felnézve rá, emlékezve. S megfogadva, hogy majd egyszer jól felmegyek megint. Persze, ez idáig nem lett belőle semmi. Egészen addig, amíg nem lett egy pár óra szabadidőnk. Kihasználva az időrést, a gyerekkori emlékek nyomába eredtünk. 

A vár, ...

A kilátó alatt, ott várt minket az öreg ladik, mely már évek óta ott pihen.

Hosszú volt ez a hét, így, hogy pénteken is hétfő, szombaton meg péntek volt. Ráadásul esett az eső is, s valahogy egészen nyomasztó volt a hangulata a hétnek. Kincsemmel úgy voltunk, hogy vasárnapra kell valami szép, valami nyugtató, valami távoli. A reggeli kávézás közben, az időjárási oldalakat bújtuk, hol nem esik az eső. Konkrét cél nem volt, csak el az eső elől. Áthúztunk a városon, s némi pogácsával feltankolva a Velencei-tó partjáig gurultunk. A tó végénél van egy kilátó, amire megéri felkapaszkodni. Közvetlenül a kerékpár út mellett van, a drótszamarakat szépen le lehet támasztani. Nekem csak két bajom van ezzel a kilátóval. Az egyik, ...

A Bel Air hegymenetben Vác felett

Ha a folyó közelében csatangolunk, fél szemmel mindig figyelem, milyen mozgás van a vízen. Általában jó témát adnak a hajók, s az objektíven keresztül titokban bepillanthatok a hajós életbe. Persze, csak a jó ízlés határian belül, csupán csak a kíváncsiság miatt. Várakozással telve figyelem, mit mutat meg a folyó aznap, milyen hajók járnak arra. Ilyenkor megnézem, honnan, hová tartanak, mi a szállítmány. S ha esetleg már ismert gép jön, van-e valami változás, újdonság. A természet szép keretet ad  a nézelődéshez, a folyó szinte futószalagon szállítja a látnivalókat. Hirtelen egy különös, különc világban találja magát az ember. S lehet álmodozni, lazulni, s jó nagyokat szippantani a ...

Ligetes ártéri erdő, még lombok nélkül

Olyan sokszor mentünk el mellette, hogy már nem is számoltuk. Többször gondoltunk rá, hogy megnézzük, de csak most szakítottunk időt rá. Nem bántuk meg! Pestről szinte ki sem kell tenni a lábunkat, s mégis a természet ragyogó adottságokkal rendelkező részébe jutunk. Mi most elsődlegesen a sziget csúcsát céloztuk meg. Kocsival jól megközelíthető, de gyalogtúrának is jó. S a kerékpárosok sem kell, hogy mostoha gyereknek érezzék magukat. A kocsit a kijelölt parkolóban hagyva, gyalog számtalan kis ösvényen lehet bóklászni. Ligetes ártéri erdő, pompás fákkal. A február végi időpont ellenére, madárcsicsergés adott kellemes aláfestő zenét a sétához. A terület rendezett, táborozásra ...