Szemetek földre, vízre, égre vessétek! Csodás szépségeket adnak azok néktek!
Igazi, feltöltő kirándulás a nagy tavainkhoz
A kilátó alatt, ott várt minket az öreg ladik, mely már évek óta ott pihen.
Hosszú volt ez a hét, így, hogy pénteken is hétfő, szombaton meg péntek volt. Ráadásul esett az eső is, s valahogy egészen nyomasztó volt a hangulata a hétnek. Kincsemmel úgy voltunk, hogy vasárnapra kell valami szép, valami nyugtató, valami távoli. A reggeli kávézás közben, az időjárási oldalakat bújtuk, hol nem esik az eső. Konkrét cél nem volt, csak el az eső elől. Áthúztunk a városon, s némi pogácsával feltankolva a Velencei-tó partjáig gurultunk. A tó végénél van egy kilátó, amire megéri felkapaszkodni. Közvetlenül a kerékpár út mellett van, a drótszamarakat szépen le lehet támasztani. Nekem csak két bajom van ezzel a kilátóval. Az egyik, hogy nincs rendes parkoló építve hozzá. Valamint, a lépcsője elég sajátos. Ezzel a kialakítással sokakat kizárnak a látványból. De ha felmászunk, van miben gyönyörködni.
Egy nagy szippantás, és az orrba kúszik a nádas illata.
Felhők a tó felett.
Ezekből már nem esik az eső, viszont csodaszépek.
Már útközben is a felhőket lestük, s a kilátóból csodáltuk a felhők táncát. Innen, ha már eddig eljöttünk, irány a Balaton! Füle felől érkezve, a körforgalomból balra kihajtva, jobb oldalt, Balatonakarattyán az üdülők mögött van pár hely, ahonnan csodaszép a kilátás. Nem is csalódtunk, hosszú percekig néztük a hömpölygő felhőket. Az időnként kibukkanó napsugarak táncát a tó vizén. Közelebb mentünk a vízhez, Kenese előtt, ahol az út a vasúttal közösen a parton fut, újra megállásra késztetett a látvány! Örök kedvencünk a Balaton ismét az nyújtotta, amit vártunk. Nyugalmat, jó levegőt, szépséget, felüdülést. Átszellemülve ültünk kocsiba, s hagytuk, vigyen az út tovább!
Parti képek:
A tetőn lévő padról ezt látni.
Csak állsz, és nézed...
Tihanyig viszi a tekintetet a csillogás.
S a hátad mögött is van szépség!
Hagytuk, vigyen az út.
A Veszprémi állomásig követtük a felhőket.