Az 1750 körüli, barokk Prónay kastély, védett parkkal. Nem sokkal messzebb az Andreánszky kastély látható.

A kastéllyal szembeni emlékmű

Hosszú hétvége, napsütés, hív az út! Úgy döntöttünk, hogy a mostani tekergéshez nem veszünk segítségbe GPS-t, sem internetet. Elő a térképzsebből a térképet, ami még Édesapámtól maradt. Tudják, ez még olyan térkép, amiben mindenféle jelölések vannak. Várak, kastélyok, romok, csak épp az utak aktualitása veszett oda. No, de nem is autópályázni akarunk, hanem nézelődni, kirándulni. Fel is kerekedtünk, irány Nógrád. Olyan helyeket kerestünk, ahol még nem jártunk, s keveset tudtunk róluk. Jó döntés volt, a régi térképre hagyatkozni. Ugyanis ahogy távolodtunk a nagy forgalmú utaktól, s haladtunk egyre beljebb a dombok közé, úgy kerültünk egyre messzebb a pörgő élettől. Kicsit fakultak a színek, felhősebb lett az ég, keskenyedtek az utak, aprók lettek a falvak. Eltűnt a forgalom, az emberek, s előtérbe került a táj, a természet. Nem illett volna ide GPS, meg száguldás. Csak lassú csorgás, térképpel a kézben.  Időközben a telefonjaink is elszakadtak a térerő világától, s átadták maguk a nyugalomnak. Gyanítom, hogy innen még a műholdak sem látszanak….

Az első megálló Alsópetényben volt. A néptelen úton, dombok között kanyarogva, szinte kihalt településeken mentünk keresztül. Úgy néztem, mindenki horgászik, ugyanis a horgásztó az tele volt! A faluban nem volt nehéz megtalálni a kastélyt, igaz a kapunál közelebb nem jutottunk hozzá. Rendezett park, szép épület. Szemben emlékmű. Csend, és madárdal. A kastély felett modern szemészeti klinika.

Keveset időztünk itt, gurultunk tovább, Nézsára. Itt is csend, semmi mozgás, embert nem látni. A kastély most iskola, szép parkkal. Jót sétáltunk, míg körbe jártunk. Nem messze, az út túloldalán egy régi épület, talán magtár lehetett. Műemlék védelem alatt áll, s már az ezt jelző tábla is tárgyi emlék, egy letűnt kort idéz…

Reviczky kastély, 1740 körüli építéssel, szép parkkal. Ma iskola. A gazdasági épület átellenben.

Közben jött az ihlet, inni kéne egy kávét. Állunk a falu terén, s nézünk szerte. Sehol semmi mozgás. Kisboltok zárva, kocsmát nem látunk. Az nem lehet, hogy nincs kocsma! Nem messze látok egy épület sarkán megbúvó sörreklámot. No, ezt meglessük! A hely az említett tábla korszakából származott, retró műintézmény. De nyitva van. Középen pult, oldalt régi beülők, egy biliárdasztal, sarokban helyi legények. Az ajtó nyikorgására, mint a filmekben, megáll a duma. Néznek. Köszönünk, Ők is. Azért megnéznek. Kapunk kávét, s az újonnan betérők is néznek. Alaposan. De úgy néz ki, vendégszerető népek, maradhatunk. A hely valószínűleg minden az egyben, kicsit kopott, de tiszta. Még a mellékhelyiség is! És az árfekvés, az pazar. Megittuk a kávét, megyünk is tovább. Nagyon békés a táj, forgalom továbbra sincs. Mondjuk a lestrapált, foltos, gödrös úton nem is csoda. Jön a következő megálló.

Bercel, Bodor kastély

Mülmrád-Mór kastély, romosan 

Legelésző birkák a házak között, szép kastélyok, erdőszélen kérődző őzek. Csendes, alvó falvak, egy más világ, egy más kor. Errefelé másképp megy az idő.

Legénd, Nyáry kastély

Mohora, Zichy-Váy kastély, szépen karbantartva. Körülötte kicsit romos a környezet

Mohora, vasútállomás

Szügy, ismét egy kastély, szemben kedves kis templom

Egészen Balassagyarmatig megyünk. A helyi kúton veszünk elemózsiát, s megállapítjuk, ez a város megér egy saját utat majd. Azért még beugrom az állomásra, ott is lövök pár képet. Onnan már hazafelé visz út.   

A vasútállomás a felüljáróról

Az állomás dísze

S igen, van még ezer látnivaló arrafelé. Kastélyok, sztupa, védett fák, tájházak, egyebek. Mind,  felfedezésre vár…