A repül őtér mostani helyzetét jól jellemzi, az alábbi pár sor:

Öntudatos Állampolgár - nevezzük csak így h ősünket - megunva a nagyváros zaját, vagy azt a vidéket ahol eddig éldegélt, felkerekedett, és k inézett magának egy pofás telket Halásztelken. Amikor kiszemelte a helyet, s mikor költözött, épp nem volt repülés, Ő meg nem nézett messzebb az orránál, tehát nem vette észre, hogy a szomszédban egy repülőtér van . Elképzelhető hát, hogy milyen súlyos trauma érte, amikor az első gép felszállt! S a sokk csak súlyosbodott, amikor rájött, hogy ez nem egyszeri eset, itt bizony jönnek-mennek a gépek, u gyanis ez egy repülőtér!

Emberünk nem volt rest, s gyorsan fel is jelentett mindent, és mindenkit. Azt mégsem ...

HS Hunter

Szolnok, egyik kedvenc városunk. A Tisza, a Tiszavirág híd, a sétányok, s sorolhatnám még. S ne feledkezzünk meg a színházról és a vele szemben lévő Liliomfi étteremről sem! S a turista csalogató hangulatú és elbűvölő szépségű város a hazai repülés egyik meghatározó központja is. A főiskola, a repülőtér, és a nemrég bezárt múzeum, mind a repülés szeretetét és fontosságát hirdetik, hirdették. Első emlékem nem a legjobb a városról, igaz nem tehetett róla, hogy kiszórtak a főiskolai felvételin annak idején...

De aztán megszépült minden, s kedvenc várossá lépett elő.Nagyon sajnálom, hogy bezárták a múzeumot. S most már csak a szomorú honlapon lehet belesni a múltba. A múzeum jövője kérdéses, a ...

Ezt követően volt a sajnálatos Szolnoki start...

Répavonat, üres vonat, tartályvonat, gabonás kocsik, konténerkavalkád Ferenvárosban

Ferencváros. Kedvelem. Mármint a pályaudvart és a rendezőt. A többi vonatkozás erősen hidegen hagy. Pompás vasút nézegető hely, a hatalmas felüljáróval, s a jelentős forgalommal együtt. Mindig élvezetes ide elzarándokolni, hiszen a legtöbbször adódik valami érdekes, fotózni való. Egyik látogatásom alkalmával arra lettem figyelmes, hogy valami nagyon erőlködik. Halottam, hogy egy dízelt pörgetnek, de az nagyon nem akar beindulni. Olyan mélyen, levegősen dohogós hangja volt a gépnek. Egy darabig nem is tudtam, melyik gépet hergelik. Állt bent Szergej, Csörgő, Púpos is. De nem láttam mozgást egyik gépnél sem. Aztán jöttek a füstjelek. Az  156-os ...

A Balaton: szerelem, nosztalgia, öröm, gyermekkor, szépség, víz-illat, kékség, vihar... ÉLET.

Előkerestem a balatoni fotóinkat: többnyire vihar előtt, alkonyatkor, vagy őszi hűvösben, esetleg januári karcos hidegben születtek a képek. Pedig egy nyár sem telt el úgy az elmúlt években, hogy forró nyárestéken, vagy egy hosszú hétvégén ne fürödtünk volna önfeledten a nagy, kék tóban.

Erről viszont nincsenek képek. Óvatos ember ugyanis nem visz strandra sem mobilt, sem fényképezőgépet, főképp ha azt tervezi, hogy párjával ketten élvezik a vizet, miközben a  papucsok, és törölköző elárvultan várják gazdáikat a parton. Amikor pedig egy forró munkanap után ugrunk le egy hűsítő csobbanásra, nincs mit fotózni, hisz csak a ...

Ottóval valamikor jó 15 éve találkoztam először. Egy kollégám garázsában pihent, egy 250-es szintén veterán Simson mellett. Régóta szemeztem már a Pannóniákkal, a veterán motorokat nagyon kedvelem, főleg, ha magyar!  

 S a szemezgetésből kapcsolat lett, összekapart pénzecskémen megvettem. S Édesapám segédletével érte is mentem. A tulajnál kaptam egy gyorstalpaló Pannónia oktatást. És már indultam is. Korábban motoroztam már mindenféle géppel, amihez csak hozzá jutottam, de a Pannónia kimaradt. Ez volt az első utam, kissé lámpalázasan.Elöl robogtam én, az akkor még idegenül remegő géppel, s öregem meg mögöttem.

 Hosszas ismerkedés következett. Elsőnek csak rövid utakon szoktuk egymást. Aztán kaptunk egy defektet, s ...

A szerzetesek ajándéka

Szeptember vége, s esik az es ő. Nagyon. Pénteken egész nap, és szombaton is. Sötét van, pocsék az idő, az ember ilyenkor bent piszmog ezzel-azzal. A terepasztal átépítésbe még nem kezdtem bele, az nagy munka lesz. Így a vitorlás hajónak álltam neki. Vasárnapra elállt az eső! Hurrá, végre ki lehet mozdulni! Az öreg Pannóniát betoltam a tető alól a garázsba, s gyorsan megcsináltuk a házimunkát. S akkor, nyomás, menjünk…Igen, de hova is? Beugrott, hogy nem olyan régen láttunk egy műsort, ahol egy remeteségről volt szó. Akkor megegyeztünk, hogy ezt a helyet biztosan megkeressük! Nincs olyan messze, tökéletes vasárnap délutáni célpont! Neki is indultunk, a nagy gépet is bedobtam a kocsiba, ugyanis a ...