A tavalyi szekszárdi vonatos kirándulás során a vonatablakból megláttunk egy érdekes kálváriát s most jött el az ideje, hogy hétvégén fel is keressük. Feleségem azonosította be pontosan a helyszínt, így jutottunk el Mözs településére, majd a kálváriához.

(Igaz, előtte még a Szelidi-tó jeges világát csodáltuk meg, majd Baja főterén pihentünk meg a délutáni napsütésben.)

Bevallom, a település neve nem volt ismerős, arra sem emlékeztem, jártunk-e erre valaha kirándulásaink során. Mözs igazából Tolna városának része, egészen egybe érnek, és 1989-ben egyesítették a településeket. Mivel Tolnát már érintettük, áthaladhattunk itt is korábban.

A vonat ablakából látott kálvária a temető mellett, a ...

Ahogy szó volt róla, induljon is az új sorozat!

2016. 2016.január 12-én került fel a blogra egy írás, amely Hatvan vasútállomással szemben lévő vontatási telepen tárolt két gőzösről tett említést.

Nézzük meg, mi a helyzet tíz év elteltével?

Tíz éve egészen más képét mutatta Hatvan a vasút szempontjából, még sűrűn jártak ott Szergejek, Csörgők, Dácsiák és természetesen Púposok is. Ismerkedve az országgal, a vasútfotózással, egyre többször álltunk meg itt, s mindig akadt érdekesség. Itt készült az első NOHAB fotóm a Kárpát vasút gépéről is.  S a sok nézelődés során vettem észre az állomás túloldalán veszteglő gőzöst, majd a takarásban lévő másikat is, s ebből lett aztán az említett ...

Az úgy volt, hogy elindultunk Pécsre, de közben megálltunk Szekszárdon. Itt meg úgy döntöttünk, hogy bevetjük magunkat a kis falvak közé, és felkeresünk egy különleges templomot. Természetesen Pécsre nem jutottunk el, de ilyen sűrűn megesik, hogy máshova érkezünk, mint ahogyan terveztük eredetileg.

Szekszárd után Bonyhádnál hagytuk el a főutat és irány a havas táj. Ez még a nagyobb havazás előtt volt, és csak néhol volt hó. Szászvárig változatos, néhol havas, télies tájban autóztunk, majd az érdekes nevű Tófű felé vettük az irányt. Szászvár és környéke igen egyedi hangulatú, a várkastélyról korábban már írtunk, érdemes felkeresni.

Ahogy haladtunk egyre tovább, úgy csendesedett a vidék. Egyre kevesebb volt ...

Esztergom

Az egyik hagyomány nálunk, hogy a karácsonyi ünnep előtti pörgést lehetőleg elkerüljük. Decemberre nagyrészt végzünk az előkészületekkel, vásárlásokkal, így nem keveredünk tömegbe, minimalizáljuk az idegeskedést, s csendesen ráhangolódunk az ünnepre.

Az ügyes időbeosztás lehetővé tette, hogy karácsony előtt, és alatt legyen időnk barangolni az országban.

Szponzor nem jelentkezett a felhívásra, ezért feleségem egy közeli ismerősének segítségével sikerült Tuckót műszakilag biztonságos állapotba hozni. Az ütközés hagyott rajta esztétikai sérülést még, de a szépészeti beavatkozás majd január végén történik.

Így hódolhattunk a szokásos tevékenységünknek, felkereshettünk pár karácsonyi ...

Úgy vártuk a szombatot, mint a Messiást, az utóbbi napok nagyon negatívra sikerültek, rajtunk kívül álló okokból. Szerintem csak valamilyen nagyon extrém időjárás akadályozott volna meg minket abban, hogy útra keljünk.

Reggel aztán nem sokat henyéltünk, indultunk is, csak a Balatonnál álltunk meg. Siófokon, a csendes parton kicsit átmozgattuk magunkat, majd elindultunk az eredeti célpont felé.

Szeretünk ilyenkor is a Balatonnál csatangolni, rendkívül csendes és hangulatos. Bár elég ködös, borult volt az idő, ez nem okozott gondot. Szántód közelében a Molyhos Tölgy pihenőterasz volt megcélozva, innen szerettünk volna megcsodálni a kilátást. Korábban még nem voltunk itt, de a képek alapján vonzó lett.

Sajnos a kilátóhoz ...

A második Szerbiai kiruccanás kiinduló pontja Szeged volt. Szeged már sokszor szerepelt a blog oldalain, de most nem a városé volt a főszerep. Amikor Szegedről hazafelé indultunk, úgy terveztük, nem a megszokott útvonalon megyünk haza, hanem teszünk egy kis kitérőt.

Csólyospálost vettük célba, mert a térképen láttam egy érdekes elnevezést: Varangykő – földtani bemutatóhely.

A helyszín könnyen megtalálható, ahol a településnek vége, és kezdődnek a puszták, ott találjuk ezt a furcsa helyet.

A hely elnevezése az itt kialakult különleges kőzetről történt. Ritka és védett természeti jelenség, a szikes élővilágnak köszönhetően képződött érdekes tulajdonságú kőzet. A követ a régi kővágók kézi erővel ...

Az egyik őszi kalandozásunk során Veszprémben ejtettük meg a bevásárlást, és úgy döntöttünk, hogy valami szép helyen fogunk ebédelni. Mivel hazafelé tartottunk a 8-as úton, feleségem ötlete az volt, hogy Őskün, az általunk kedvelt szépséges templom mellett, a patak partján lévő egyik asztalnál fogunk ebédelni. De mint annyiszor, most sem így lett, ugyanis ahogy lehajtottunk az útról, észrevett valamit a távolban.

Eltérve az eredeti útiránytól, jobbra elindultunk a dombok között, s hamarosan föld úton tekeregtünk, majd sziklás lett alattunk a talaj. A táj változatos volt, dombokkal, sziklákkal, s mindenfelé az ősz pazar színeit láttuk.

Amit feleségem meglátott, az egy mérőtorony volt, amely a Péti-hegy tetején trónolt. ...

Ez a település gyakran utamba került főiskolás éveim alatt, és azóta is utazásaink során, de leginkább csak áthajtottam rajta. A település neve összefonódott egy kellemetlen emlékkel, amiről persze a település maga nem tehetett, csak az onnan származó egyén. Ez hosszú évekig így is maradt, sosem keltette fel az érdeklődésemet egészen addig, míg feleségem cége nem rendezett itt csapatépítőt. Mivel én mentem érte, kénytelen voltam meg is állni, s körbe is nézni.

Egészen pontosan a pincehegyen volt a nevezetes esemény, amiről tudtam, hogy létezik, de sokat az út felől nem mutatott, így amikor befordultam és nekivágtam a domboldalnak, meglepetésemben azonnal meg is álltam! Az egyik bokor mögött egy makulátlan állapotú ZIL pihent ...

Szekszárd nagyon keveset szerepelt nálunk, pedig sokkal több említést érdemelne. Korábban, amikor erre jártunk, rendre elkerültük, hiszen amikor Pécsre tartottunk, pont előtte fordultunk el a hatos utat követve. Amikor Bátaszékre, Gemencre, Cikóra mentünk, akkor is csak érinettük, pedig sok szépséget és látnivalót, eredeti hangulatot rejteget ez a város, s mind megéri a látogatást.

Úgy emlékszem, elsőnek akkor csodálkoztunk rá a városra, amikor egy karácsony délután befutottunk, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt. Olyan igazi, hamisítatlan, nyüzsgő vásárt nem találtunk, viszont finom fánkot, csendet, szép kapualjakat és kisvárosi kedvességet igen.

Később, a Covid alatt sokat jártunk erre, s megismetük az ország ...

A múlt hétvégén megint a városhoz voltunk kötve, így helybeli programok után néztünk. Szombaton a kerületbe látogatott egy utazó társulat, a Monster Truck Show. Két tiszteletjegy birtokosaként, adott volt, hogy felkeressük az érdekesnek ígérkező előadást.

Gyerekkoromban az utca végén nyaranta egymásnak adták át a helyet az utazó cirkuszok. Mindig szerettem volna bejutni a hatalmas sátor alá, de azon kívül, hogy az állatokat láttam a ketrecekben, meg időszakosan megjelentek az iskolában a vándorcirkuszosok gyerekei, közelebb nem jutottam. Ez később sem változott: az utazó mutatványosok rendre kimaradtak az életemből.

Most elérkezett az idő, a kezdés előtt valamivel a helyszínre érve azt láttuk, hogy hatalmas az ...