Valamikor régen, amikor még a TSZ-ek virágoztak, nagyapám traktoros volt az Adonyi Tsz-ben. Így aztán, amikor látogatóban jártunk náluk, vagy ott nyaraltunk, mindig nagyon vártuk a Papit, ugyanis időnként traktorral jött haza, s ez nagy esemény volt! A piros, rozsdás, erősen olajszagú gépek lenyűgöztek minket (unokákat) főleg, ha vittek is velük egy kört. Az adonyi Duna presszó központi hely volt, sokszor megfordultak ott a traktorosok is. Nagyapának meg útba esett jövet menet, akár az a bizonyos takarék... Bár sokuknak volt szőlője is Perkáta felé a hegyoldalban, s a saját bor is fogyott rendesen a demizsonból, de betértek egy kis eszmecserére ide is. Minket gyerekeket meg vonzott a Dutrák, MTZ-k, Beloruszok és a misztikus nevű kombájnok világa. Ha csak alkalom volt rá, ott lebzseltünk a gépek körül, vagy tátott szájjal hallgattuk a presszónál iszogatókat, főleg ha aratás idején a Tátra műhelykocsi is arra kanyarodott! Ezt valamiért nagyon kedveltük. Sokszor hallgattuk a vitákat, hogy a Rába így, a Dutra úgy. Na meg, hogy a Kirovec, az aztán a gép. Az mindent visz, mint az autós kártyában az Apal Corsa! Ámulattal hallgattuk a felnőtteket, s mindenki kombájnos, vagy Kirovec traktorista akart lenni, mert az a király! Az elbeszélések hatására aztán a Kirovec egy misztikus lénnyé változott, ugyanis látni sosem láttam. De hallottam, milyen csodákat műveltek vele! Mindent beszántott, mindent elhúzott, mindent kihúzott, s mindent kibírt. Az idő múlásával aztán sajnos a Nagypapa távozott, s az égi szántóföldön húzza a barázdát évtizedek óta. Felbomlottak a TSZ-ek , s nincs már szőlője sem a családnak a hegyen. Így feledésbe merült a misztikus Kirovec is, bár a Duna presszó megvan még.

Pár héttel ezelőtt aztán ismét csavarogtunk, s körbe jártuk a Nógrádi várat. Nem messze a vártól volt egy géptelep, csoda gépekkel, csináltam is pár képet, s mentünk tovább. Aztán az őszbe borult útmenti fák között megláttam valamit. Egy kopott, hatalmas gép sziluettje sejlett fel. Fék, ipszilon forduló, ezt meg kell néznem! Feleségem felsóhajtott magában - Nem csak a vonatok, már a traktorok is?! Félreálltam, és az árkon átlépve egy szántón találtam magam. Jobbra pedig ott állt egy ismeretlen gép, mögötte ekesor. Micsoda szörnyeteg! Kattogtattam a gépet, s nézegettem az óriást. Egészen addig, míg észre nem vettem a feliratot az orrán! Kirovec! Hát itt vagy végre, te sosem látott gépezet! Egy pillanatra feltűnt az Adonyi presszó, majd az öreg ház zöld kerítése, előtte a piros traktor és a nagyapa emléke… Nem is tudom, hány évtized telt el, amióta utoljára hallottam erről a gépről. S most egy nógrádi szántó szélén pózol nekem.

Nyomot hagytak rajta a munkás évtizedek. Néhol horpadt, rozsdás, olajat ereszt pár helyen. Kopott, törődött külseje pontosan illik az őszi tájba. S mégis sugárzik belőle az erő, és az időtállóság. Ahogy itt magasodik előttem, elhiszek mindent róla !

1962-ben kezdték gyártani, Szentpéterváron. Katonai vontató volt eredetileg, ebből avanzsált mezőgazdasági munkásnak. Néhány adat róla : V12-es motor, 275 LE, 24 sebességes, 16 előre,8 hátra, 13400 kg . A képeken talán egy korai K700-as van. Legalábbis a hűtőrácsból erre következtetek.
Az egyik tanya udvarán pedig egy K701-es pihent, amit távolról Dutrának néztem. De hát nem minden nagykerekű hosszú orrú traktor Dutra… Most már az lesz a következő célpont, felkutatok egyet fotózás céljából!