Az esőtől áztatott Mosonmagyaróvári vár

Itt a hosszú hétvége, s lóg az eső lába, de sebaj, lesz, ami lesz. Pénteken nekivágtunk, magunk alá gyűrtük az utat. Ismét olyan helyeket választottunk, ahol még nem kóboroltunk. Bár az időjárás eléggé változatos arcát mutatta, nem csalódtunk! Egy darabig ismerős tájakon vezetett az út, aztán Győrtől jött az ismeretlen táj, kedves kis településeken haladtunk át. Dunaszegen álltunk meg elsőnek, az út széli emlékhelynél.

A térség gazdasági vasútjának állít emléket a kis mozdonyból és csillés kocsiból álló emlékmű. A mozdony nem eredeti pályaszámmal van itt, korábban máshol szolgált. Részletes tájékoztató tabló is van itt, érdemes elolvasni.  

Ásványráró, a horgászparadicsom

 A következő megálló Ásványráró volt, bár vagy 20 éve jártam itt egy horgásztúra alkalmával, csak elmosódott emlékeim maradtak róla. Kitűnő horgászparadicsom, és kirándulási célpont. Gyér forgalmú utakon, rendezett, szép teleüléseken vitt tovább az út. Bármerre néztünk szépen megművelt földek, és zöldellő erdők szegélyezték az utat. Bekanyarogtunk Hédervárra, itt kötelező megálló a kastély. Korábban szállodaként is üzemelt, jelenleg üzemen kívül van. Hatalmas fák, zegzugos ösvények között magasodik a szép épület. Az ablakon belesve látszik a szép belső, de a hátsó teraszon ne sétáljon senki, eléggé korhadt.

Hédervár

Innen egészen Dunakilitiig csodáltuk a tájat, s volt nézni való bőven. Dunakiliti neve ismerősen csenghet, a víztározó hajdani építése körüli mizéria miatt is. De méltán híres természeti szépségei és vizei miatt. Itt várt minket a szállásunk, egy kedves vízparti panzióban. Álomszép kert, és partszakasz csábított romantikázásra.

Ízelítő a parkból:

A szállás kertjének képei

A közben újra eleredt esőben tértünk be Mosonmagyaróvárra, így a részletes felfedezést elhalasztottuk. Az éhség a Hársfa étterembe vitt minket, s nem bántuk meg a választást.

Az étterem belseje

Másnap reggel ismét az eső köszöntött minket, de nem riasztott el semmitől. A szállástól szinte nyílegyenes út vitt a Zsilipekig. Itt engedélyt és útba igazítást kaptunk, hol érdemes fotózni. Az itteni emberek közvetlenségével, kedvességével nem utoljára találkoztunk. Az útmutatást követve egy csodás zúgóhoz érkeztünk, felejthetetlen élményben volt részünk a fenékküszöbnél. Bár az eső erősen rákezdett, s csatakosak lettünk, bőven megérte.

Meseszép zúgó

A kocsiban feltekerve a fűtést, átruccantunk a szomszédba. Itt a zsiliprendszer csücskében egy múzeum, a Danubiana Meulensteen Art Museum várja a látogatókat. Érkezésünkkor még zárva volt, így csak kívülről nézelődtünk. A Duna itt hatalmasra duzzad, szinte a látóhatárig ér. Bár az eső nagyban korlátozta a látótávolságot, így is lenyűgöző volt.

A szabadtéri kiállítás: 

Óriási vízfelület

Visszafelé autózva tettünk közben pár vonatfotós kitérőt is. Ismét Mosonmagyaróvár következett, s mivel kisütött a nap alaposan bejártuk, csodáltuk. Szép házaival, rendezett tereivel, hangulatos kávézóival szinte marasztalja az embert.

Kiliti felől egy mini kiállítás fogadja az érkezőt

A malom kissé elhanyagolt, de így szép

A várkapu belülről

A várat érdemes körbejárni

A malom hátsó frontja, és a hangulatos kis utca

Nem messze tőle a templom

Mivel korán kezdtük a napot, elindultunk tovább. Becsavarogtunk a szélerőművek közé, s hallgattuk surrogásuk a szélben.

Érdemes működés közben hallgatni 

Mosonszolnok egyik dolgos múltú gépe

 Majd sorra vettük a falvakat, s lassan poroszkáltunk az utakon. Mindenütt burjánzott a természet, dús mezők, ligetes erdők, vagy sűrű rengeteg fogadott minket. s olyan falvak sora, melyekről nem is hallottam eddig. Bősárkány, Rábcakapi, Lébény. Minden falu csendes, gondozott, hangulatos. Lébény templománál kötelező megállni, meg is tettük.

A lébényi templom

Ahogy nézelődtünk, szemet szúrtunk egy helyi lakosnak. Elsőnek elkerekezett mellettünk, majd visszatért. Rákérdezett, mennyire érünk rá? Elsőre, bevallom arra gondoltam, rossz helyre álltunk, eltapostunk valami virágot, vagy csak rontjuk az összképet. S a helyi önérzetes polgár most rendre utasít minket, s rendbe hozatja velünk a kárt… De hiába néztem, szerintem jó helyen állt a kocsi. Kicsit gyanakodva léptem hozzá, s kérdeztem vissza. Erre az öreg nyugdíjas, mint megtudtuk, méhész volt korábban, elmesélte egy kis templom történetét. Erősen ajánlotta, hogy kiránduljunk el oda, érdemes megnézni a határszélen. Megfogadjuk a tanácsát, legközelebb megnézzük, biztosan visszatérünk a vidékre. Csavargásunk újra Mosonmagyaróváron ért véget, majd Kilitin pihentünk le.

Egy régi híd, Rajka felé

Mindenkinek ajánlom, ha ideje engedi, látogasson el erre a természeti szépségekben és más látnivalókban bővelkedő vidékre! Mi biztosan visszatérünk, maradt még felfedezni való bőven!