Szinte el sem hajtott még a Pekingből jött sereglet, máris új mezőny érkezett a helyére. Az időjárás nem volt kegyes a hétvégi szabadtéri programokhoz, ennek ellenére rengetegen vállalták a túrát, melynek Ulm volt a kiinduló pontja. Szombaton már estébe hajlott az idő, amikor felkerestem a mezőnyt. A Műcsarnok mellett álldogáltak az esőben, mintha csak egy  régi képeslapot nézegetne az ember. A mezőny többnyire Mercedes gyártmányból állt, köszönhetően a gyári szponzornak, gondolom. De Porche, Volvo, Ford, Rolls és Jaguár is volt a sorban. A Rolls és a Jaguár erősen kitűnt a tömegből:

. A Rolls Royce hatalmas fehér teste, szinte elnyomta, észrevétlenné tette a körülötte álló gépeket. Maga a megtestesült elegancia, felsőbbrendűség. A szépségdíjat nálam a Jaguár vitte el.

A kb. 1965-ös gyártású, Jaguár 3.8 Speciál, mely  20-as rajtszámot viselte, már messziről vonzotta a szemem. A festése tökéletes, minden króm vakítóan ragyogott még a halvány lámpafényben is! Remekbe szabott, szűk kaszni, mint egy szivar. Az első ránézésre hozza a sportkocsi érzést. Az apró kocsiban nincs is hely másnak, mint az erőgépnek, a vezetőnek, s esetleg egy filigrán utasnak. A csomagtérben a tetőponyva és esővédő lakhat, talán egy könnyű utazó táskával. Minden keréknek külön, szépen ívelt borítása van, harmonizálva az egésszel. Annyira szép és művészi, hogy simán betolhatták volna a Műcsarnokba! A korabeli adatok szerint 200 km/h óra volt a végsebessége... Nem olyan régen több mint 44.ooo dollárért kelt el egy példánya a nagy vízen túl. Miután kigyönyörködtem magam a Jaguárban, a többinek is szenteltem pár percet. Igyekeztem fotózni is, de nem voltam felkészülve az esernyő-fényképezőgép-szél-eső-sötétség nehezítő körülményekre. De azért itt egy kis ízelítő :

A megunhatatlan WV Karman

Triumph TR6

A morcos Capri kicsit kilógott a sorból, de a sok elegáns úr közé kell egy lázadó is.

Jockey is megirigyelné ezt a hátsót