Jó, egy kicsit talán túloztam, mert annyira nem volt pokoli... Mert amit ígértek, az tulajdonképpen meg volt. Volt szobánk, fürdővel, klímával, TV-vel. Az viszont igaz, hogy egy kicsit hibáztak a dolgok. 

De kezdjük az elején! Szállást keresve, az interneten akadtam rá erre a Nyírségben található, impozánsnak tűnő szállodára.  Jók voltak a feltett képek, s a csomag is vonzó volt. Foglaltam. A város főterén, központi helyen áll a több mint 100 éves épület, amely nagyon tetszetős. Dicső múltja van, de a jelene igen kérdéses! A bejárat már nem hirdeti olyan magabiztosan a régi idők pompáját! A ragasztószalagos felirat elhelyezés nem éppen elegáns. Az előtér egy folyosó, jobb oldalt valami baromi nagy izé van letakarva. Egy ülőgarnitúra, egy algás akvárium, félhomály fogadja az embert.

A folyosói homályban árválkodnak. Nem illik ide, s az elhelyezés is bántja a szemet.

Itt aztán a kutya sem várja az utazót. Lassan beóvatoskodva, balra rálelünk a recepcióra. Korrekt tájékoztatást kapunk, és egy 2015-ös programfüzetet, 2016-ban! Ez hatalmas hiba! A homályban barangolva eljutunk a főlépcsőhöz, mely felett egy impozáns csillár függ. Már a belépést követően elcseszik a dolgot, de van tehetségük hogy tovább rontsák! A lépcső burkolatának színe....Tragédia!

Ez valami rettenet. A homályban még csúnyább.

Valaha ragyogott, arany és fehér színben. Ennek mára nyoma sincs.

Az a fajta szőnyeg, amin ha egy ember is végigmegy, olyan mintha egy vaddisznó csorda hempergett volna rajta.Ez meg a homályban nem is látszott, milyen is. A korlát díszes, de poros. A falikarok díszesek, hiányosak, porosak. Az ablak festése megsárgult és poros. A falon meg oda nem illő reklámképek lógnak, de legalább híven az összképhez, ferdén.

Nos, a főlépcsőre ilyen képet kitenni... A stílusa valahol 88 körül lehet, s nem illik egy főlépcsőhöz sehogyan sem!

 A szobához vezető folyosón beázás nyomai, törött burkolatú fűtőtestek, koszos /!!!/ szalagfüggönyök. Az ablakok sötétítve, ami nem nagy baj, ugyanis a belső udvar úgy néz ki mint Kansas egy tornádó után! Felborult virágtartók, törmelék... A folyosó világítása hangulatos, de külső fény hiányában sosem tudni, melyik napszak van éppen.

Gyengébb idegzetűek itt megfordulnak és irány máshova

Lefelé sem jobb a helyzet, törött burkolat a fűtőtesten.

Ez a szalagfüggöny a parkolóra nyíló ablaknál van. Minden autójáért aggódó tulaj keze nyoma rajta van, a nyitás óta. 

S akkor elérkeztünk a szobába.

 A klíma kapcsolója letörve, állítási lehetőség nem volt. A falon egy korábbi duhaj buli nyomai látszódtak. A konnektorok nagy része lógott, a szekrényajtó érdekes szögben állt, s a keret magán viselte egy korábbi festés nyomait. Nem nézett ki túl jól a fekete kereten a fehér festésnyom! A TV a szoba egyik falán dekkolt, olyan messze az ágytól, hogy alig látszott. A távirányító hatósugarán éppen kívül. /Persze nem tévét nézni jöttünk...de akkor is!/ A fürdő tágas volt, de vízcsövek tákolt javításai nem mutattak túl jól. S a felmosás óta történt egy s más idebent!  Volt fogadóbizottság is a szobában, egy kimúlt darázs képében...

Az ágy feletti csendélet

Ez csak kicsit lógott

Nem. Ezt a képet nem a NASA küldte nekem. Ilyen a párkány. Hullámos, nap égette, az ablak keretben meg az ablakszárny gyalult magának helyet  

 Hogy miért maradtunk? Mert egész nap úton voltunk, s igazából a szoba nem volt egészen tragikus, csak az apró bosszúságok.

Aztán este jött a vacsoraidő, átmentünk a Pubba. Tradíciókkal rendelkező hely, elegáns belsővel. Több ilyen is van az országban, mindnek ugyan olyan a belső tere.Viktoriánus berendezés, bőrgarnitúra, szőnyegpadló, mahagóniasztal, súlyos bársonydrapériák, rézdíszítések jellemezték, és ehhez jöttek természetesen az angol sörök. Meg a bosszantó kis hülyeségek. A digitális képkeretek hülye reklámokkal. Meg a fal burkolatába csavart réz facsavar, amely kiállt, csálén. Gondolom valami dekoráció volt rajta, s nem Angliából jött, mint a mahagóni burkolat,  amibe becsavarta valaki! A vacsora első este jó volt, bőséges, ízletes. Aztán a szakács valószínűleg elutazott, s a a többi estén a maradék személyzet próbálta pótolni...

Talán a Pub menti meg a helyet, de az a két facsavar....

A reggelivel jött a következő meglepetés. A reggeliző teremben lepattant szélű bútorok, csálé falilámpák, lehangoló bár-maradvány fogadott. A villanykapcsolók, konnektorok véletlenül sem voltak egy szintben, minden második lógott. / A mester direkt csinálta ilyenre, mert ennyi elcseszett szerelési munkát egy helyen.../  Pedig maga a terem valamikor pompás lehetett.

A tálaló alját mérges egérhadak csócsálták talán, s vezetékek lógnak mindenfelé. A konnektor és kapcsoló sor hullámos, alattuk a fal koszos.

Innen nézve egészen jó...fel sem tűnik elsőre, hogy a kép két oldalán mennyire ferdék a fali lámpák.

Az üres italos hűtő magában sem jó látvány, de a lepusztult bárhoz illik. A bár világításából az egyik spot a vezetékein lóg. Az oszlopon talán medvemancs nyomok vannak... S a körfolyosón van egy kép, a bár fénykorából, pazar volt egykor.

Maga a reggeli ehetőre, ám végtelenül fantáziátlanra sikeredett. Virsli, sótlan rántotta, néhány szomorú zöldség, és langymeleg joghurt alkotta a kínálatot. A sajt össze volt hajtogatva, és nem rúgta ki magát egészséges rugalmassággal a tányéron, mert az bizony többször megjárta már konyha és a  reggeliztető helyiség közötti utat. "Amit ma nem eszel meg, holnap viszontláthatod." - volt a mottó. A frissességet csak a kávé és a kenyér képviselte.

Ami a személyzetet illeti,  nos hagyjuk őket békén. Ilyen környezetben én is egy kicsit elvágyódó, egy kicsit morózus, egy kicsit  "nemtudomholvagyok" lennék.

S ami a legjobb, ami nagyon ütős az egészben: a felső folyosókon csodás képeken mutatják be, dörgölik az ember orra alá milyen is volt a szálloda, amikor még teljes pompájában ragyogott! Amikor fényesre volt súrolva a márvány , s ragyogott a csillár! Amikor a bár  elegáns, tiszta, főúri volt.

Most ráférne egy jó alapos takarítás, egy profi karbantartó csapat és egy jó menedzser. Mert megérné gatyába rázni ezt a helyet. Valahogy olyan érzés, mintha annak idején a tulaj jó elképzelésekkel, nagy tervekkel vágott volna az üzletbe. Azután magára hagyta a szállót, s elment nyugatra. Sajnos a szakács is követte. A szálloda meg csak várja, hogy egy erős kezű, hozzáértő vezető kezelésbe vegye, amíg nem késő.

 Ez a fajta elfelejtettség, gondozatlanság, nemtörődömség nem áll meg a szálloda falain belül. Kikúszik az ajtón a főtérre is. Nem olyan régen lehetett átépítve, felújítva. De szökőkút vízsugarai már ferdén futnak, némelyik nem is folyik. A templommal szembeni ötletes vízkapu szintén félrehord, s nem színes már minden eleme. A térkőbe rejtett világítások nagy része nem üzemel már...A városgazda valószínűleg a szállodás és a szakács távozása közötti időben kelhetett útra innen.

Kár. Szép lehetne a város.