Kőszeg, az ablakok városa. Hiszen bármerre nézünk, kedves, öreg, díszes, vagy éppen kopott ablakok néznek le ránk.

Vagy Kőszeg a régi házak, ódon utcák városa? Hiszen a sétáink során, sorra tűntek fel a csendes, jellegzetes kis utcák, melyen a béke és a megnyugvás szegődik az ember mellé.  S a több száz éves házak, egymásnak támaszkodva dacolnak az idővel. S adnak történelmi keretet a tereknek, s letűnt korok hangulatát varázsolják elő.

Netán Kőszeg a történelem városa? A várral, a sok több száz éves épülettel, az régmúlt nagy történéseinek nyomával? Ahol a vár a török idők hőseiről mesél, a kapualjakban régi rendeletek függnek a falon? A város , amit történelmünk viharai oly sokszor érintettek? Hol egy ideig a Szent Koronát is őrizték?

Kőszeg az iparosok városa is, hiszen fejünk felett míves cégérek a dolgos múltat.

Kőszeg a vendéglátás városa, ahol bár nem Jamie Oliver diktálja az ízeket, de jó szívvel, a hagyományos magyar konyha ízeivel, s hatalmas adagokkal várják az éhes utazót.

A hit városa, a varázslatos Jézus Szíve templommal. 

S Köszeg egy kincsestár kapuja is. Bármerre indulunk, természetes szépséget, történelmet, érdekes látnivalót kapunk.

Milyen is akkor Kőszeg? Nehéz lenne megmondani pontosan. Gondolom mindenkinek egy kicsit más. De nekem egy kedves, hol díszes, hol kopott, nyugodt, megkapó, romantikus hely.