Kőszeg és környéke magával ragad, hangulatával, a hegyekkel és erdőkkel. Zegzugos útjai csodás helyekre visznek, csak hagyni kell, hogy kanyarogjanak alattad. Bóklászhatsz véletlenszerűen is, nem fog csalódást okozni. Idő szűkében mi segítségül hívtuk a már jól bevárt régi térképet, és a modern appot. Kőszegről közúton haladva, a Cáki Csikó Fogadónál / ez még nyelvtörőnek is jó !/, kell letérni a faluhoz. Cák már a római időkben is lakott volt, történelme hol békés, hol viharos volt. Többször elpusztult, s időnként a természet sem kímélte. A jelentős szőlő ültetvényeket a filoxéria járvány elpusztította a 19. század második felében. A lakosság ekkor áttért a gyümölcstermesztésre, ezen belül is vezető termény volt a gesztenye.    

A pincesor, mely a hegyoldalban bújik meg, most múzeumként üzemel. Jelenleg kilenc eredeti állapotban megmaradt pinceház alkotja a sort, melyek megtekinthetőek. A pincék többsége a 19. század elején készült tölgy- és gesztenyefa gerendákból, melyeket agyaggal tapasztottak be. A házikókban korabeli, eredeti faragott, festett prések, gyümölcstartó polcok találhatók. Kezdetben a helyben termett szőlőt, később gyümölcsöt dolgoztak fel bennük. 

Első alkalommal, amikor felkerestük, olyan felhőszakadást kaptunk a nyakunkba, majdnem lemosott az hegyről. Egészen Szombathelyig kergetett akkor az eső. Másnap aztán több szerencsénk volt. Josie-t egy traktor mellet hagytuk, s gyalog sétáltunk fel a sorra. Akár egy mesekönyv illusztrációja is lehetne mindegyik házikó. Szinte már várja az ember, hogy egy manó, vagy kobold lessen ki valahonnan. A pincesor elején információs tábla ad tájékoztatást, feljebb sorakoznak a házikók. Csend és ódon házszag fogadja a kirándulót. A sor végén egy kültéri kemence és padok vannak. Itt meg lehet pihenni, hallgatni a csendet, vagy eszegetni valamit. Feltöltődve indultunk tovább, a következő úti cél Velem felé.