A Sóstói Múzeumfalu
Nyíregyházi csavargásunk során betértünk a Sóstói Múzeumfaluba. S egy olyan helyre kerültünk, amely teljesen elvarázsolt minket. Korábban voltam a Szentendrei Skanzenben, s jártunk Ópusztaszeren is, amelyek szintén elismerésre méltóak.De ez, a szinte világ végén lévő múzeumfalu valahogy más. Itt megérint a múlt, s magába fogad a hangulat. Szinte hiányoznak a régi világ hangjai, s az emberek. A házakba lépve érezni a régmúlt illatát, s valóságos időutazáson vehetünk részt. Minden pontosan a helyén, minden porta hívogató. Olyan, mintha csak átugrottak volna a lakók a szomszéd faluba. Az iskola Molnár Ferenc regényét hozza elénk, a templomban még halkan hallani az utolsó éneket. Ha erre járnak, senki se hagyja ki! Mi is egy nagyszerű élménnyel lettünk gazdagabbak!
De helyettem beszéljenek a képek:
A porta nyitva, vendég térj be!
Az egyik házikó konyhájából kilépve ez az udvar fogad
Az osztályterem, mint egy regénydíszlet
Szövőszék egy módosabb ház első szobájában
A templom egyszerű, szinte dísztelen, mégis fenkölt
Régi használati tárgyakból pazar gyűjtemény található itt
Nem meseház, valaha ilyenben éltek
Nem Ikea termék
Szatócsbolt, tele minden jóval
A fodrász éppen ebédelni ment
Egy megfáradt, régi torony...ha eddig elsétáltak, menjenek tovább, van még látnivaló!