Közeledik az év vége, s egyre gyorsabban peregnek a napok. Még az ünnepek előtt akartunk adni magunknak egy kis szusszanásnyi időt. Mecseknádasdra mindenképp le akartam menni, s ha már odáig elmegyünk, onnan nincs messze az örök kedvenc, Pécs. Pécs amúgy is hangulatos szép város, amikor csak lehet meglátogatjuk. S ha belefér a keretbe, az egyik látogatást karácsony környékére tesszük. Szeretjük az ünnepek előtti légkört, a feldíszített főteret, a krampampuli - forralt bor - és sütemény illat keveredését. S az emberek békés nyüzsgését a tereken. Tehát nem volt kérdés, irány Pécs. Feleségem ötlete volt, hogy tegyünk egy kitérőt Bátaszékre, a molyhos tölgyekhez. Én meg korábban kinéztem már egy újságból a Cikói ótemplom romjait. Így már össze is állt a kirándulás útvonala : Bátaszék - Cikó - Pécs.  Pénteken útra is keltünk, íme:

  Bátaszékre beérve, eszembe jutott, hogy igazán semmit sem tudok a városról. Volt régen egy itteni koleszos társam, s ennyi. Pedig van Bátaszéken is látnivaló, történelmi emlék.  Amit érdemes megnézni, felkeresni, csak ízelítőnek szánva :Nagyboldogasszony templom, a Romkert, Kálvária kápolna, Szent Orbán kápolna, s a tölgyek. A városon átvágva, a Kálvária kápolnánál kell letérni jobbra, s onnan már látszanak is a csodás fák. Autóval is megközelíthetőek. Ragyogó napsütés és csípős hideg fogadott minket. Megcsodáltuk a fákat és kápolnát, s röviden az elénk táruló látképet. Ezt egyébként uralja a Nagyboldogasszony templom.

A Szent Orbán kápolna a tölgyekkel

A tölgyek új nemzedéke, a kép bal sarkában, elveszik a pompás fák alatt

Kálvária kápolna

Bátaszéken is van vasút, s természetesen ide is benéztem. A kiállított motorkocsi, róla később, bővebben.

Bátaszékről elindultunk Cikó felé egy kanyargós úton, mely eddig ismeretlen falvak között vezetett. Olyan érzésünk volt, mintha erre felé megállt volna az idő. Kicsit kopott, kicsit régies, kicsit elfeledett vidék, de vitathatatlanul szép. Cikó után nem sokkal jobbra letérve már ott is voltunk az ótemplomnál. Egy dombtetőn állnak a maradványok, megkapóak az ég felé törő csonka falak. Ismét egy felfedezni való, ismeretlen hely, érdekes történettel. Tökéletes kiránduló célpont, tavasszal, nyáron. Csodás a levegő, eszményi piknik hely. Amellett mint megtudtam, a dombnak gyógyító ereje is van! Persze, szokás szerint erre is csak magán kezdeményezők, és hívők vigyáznak. A rom alig - alig kap nyilvánosságot, pedig sokkal több figyelmet, törődést érdemelne. Akár az itteni vidék.

A romtemplom a szántóföld felől.

A maradványok között berendezett kápolna, virágokkal, mécsesekkel. Bal sarokban megbújva Josie, hű társunk a kalandozások során, megint nem neki való úton.

Kápolnabelső

Innen tovább kanyarogtunk Bonyhádra. Az út röviden :

Bonyhádról eseménytelen út vezetett Mecseknádasdig, itt felkapaszkodtunk a szerpentinen. Elhagytuk a 6-os utat, átváltottunk a régire. Itt a régi nyomvonalon haladtunk az erdőben a régi hídig. Jött egy kis pihenő, majd már csak Pécsen álltunk meg. Pécsen már csak az építési terület emlékeztet a huszonöt emeletesre...

Egy nyugodt, pihentető, meghitt hétvégét töltöttünk kedvenc hotelünkben. Nagyokat sétáltunk, felkerestük a lakatokat és karácsonyi vásárt. Eggyel több lakat van már :)

A Dzsámi és a Nádor szálló a ködös estében

A Városháza és a karácsonyi fények

A Nádor szálló, mint adventi naptár

A Városháza és a vásári bódék

Lakat orgia

Nem volt meleg...

A kilátás a hotel erkélyéről....vagyis a nemlátás...a köd eltakarta a várost.

Összegezve, az évadzáró kirándulásunk nagyon jól sikerült. Sok újat láttunk, s feltöltődve állunk az ünnepek elé.

/ Ha tetszett, keresd fel a Facebook oldalunk, nyomj egy Like-ot, és oszd meg! Köszönöm!/