Évzárás, farossal
Erősen az év vége felé járunk, s évadzáró fotózásnak a mai buszos felvonulást terveztem. (Igaz, hogy van még egy esemény, holnap, a Nohab találkozó, de ez most kimarad. Bár azért azt tervezzük, hogy kiszaladunk reggel egy kis fotózásra, de az már csak amolyan bónusz lesz, magán az eseményen nem tudunk ott lenni. ) Tegnap kicsit aggodalmasan néztem az időjárást, elég cudar időt mondtak mára. Reggel aztán korán keltem, s már nyolc előtt a Hősök terén voltam. Sehol senki, üres volt a tér teljesen, csak a jeges szél rohangált rajta. Beöltöztem, ahogy lehetett, s bár az arcomat erősen csípte a hideg, körbenéztem, honnan is lesz jó fotózni? A nézelődést hamar meguntam, a szél visszakergetett a kocsiba. Itt megettem a feleségem által csomagolt reggeli szendvicset, s vártam egy kicsit. Épp akkor értem vissza a térre amikor a csuklós busz megérkezett. Nemsokára befutott az, amire vártam, a csodaszép faros.
A kalandos életű busz, minden porcikája csodás
A védjegye, a méretes hátsó
Kalandos élete volt, a szervezők honlapján / Reptérlátogatás.hu/ mindenki elolvashatja. Szépen leparkolt a csuklós mögé, s jöhetett a kattogtatás. Pár perc múlva aztán a gépek átálltak a másik parkolóba, itt már várta őket további két résztvevő. Ide már többen megérkeztek, sokan fotózták a csodás buszt. Beszéltem egy idősebb úrral, aki lelkesen mesélte, hogy ő ilyeneket vezetett. Megállapítottuk, hogy ez a legszebb! Mivel én még akartam pár képet csinálni a buszokról az Erzsébet hídon való átkelés során, kocsiba szálltam. Előzőleg megnéztem a programot, s úgy döntöttem, Gellért püspök szobrától fogok fotózni. Át is települtem ide, a csípős hidegen és pár hópelyhen kívül senki nem volt itt. Felállítottam az állványt, a kis gépet beállítottam videóra. A másikat is belőttem, s amíg vártam csináltam pár képet a városról.
Az első érkező a térre, nagyon szép állapotú.
Nincs vita, az öregúr a legszebb.
Jó látni a kedvelt logót, legalább ennyi maradt a cégből.
A gyér forgalomban aztán feltűntek a buszok. Elsőnek egyesével érkeztek, kirakták a programon résztvevőket, és újra átkeltek a hídon. Visszafelé az 55-el az élen szépen alakzatba álltak, és úgy vonultak át a hídon. Minden tuti lett volna, ha egy taxis nem gondolja úgy, hogy neki ide be kell furakodnia...
A jelen és múlt együtállása
S jön a méltóságteljes vonulás...nem, a taxi nem része a felvonulásnak
Időközben feljött a szoborhoz egy stáb is, valamelyik adónak forgattak. Én lassan összepakoltam, az Aeroparkba nem mentem ki a buszok után. Úgy döntöttem, elég volt a hidegből. Idén már nem jelentkezem, a 2. évfordulós összegzés átcsúszik jövőre...
BUÉK !