Az első pillantás Füzérre

Nyári szabadságunkra beterveztük az ország egyik északi csücskének, a Zempléni Tájvédelmi Körzetnek felfedezését. Feleségem foglalt szállást, én a látnivalókat vettem sorra. A szállás foglalás eredménye rejtve maradt előttem, feleségem titokban tartotta. Vizsoly volt az első nagyobb megálló, mivel addig csak pillanatokra álltunk meg fotózni. Vizsolyban először a kőfejtőt néztük meg.

A kőfejtő, mára már elhanyagolt lett

  A kőfejtőt valamikor látogathatóvá tették, pihenővel, padokkal, korlátokkal kerítve, mára már nagyrészt felverte a gaz, a padok megrogytak, a korlátok ingtagok. Megállapodtunk abban, hogy másnap visszajövünk megnézni a híres Bibliát, mivel hétfőn zárva volt a templom.Tovább kanyarogtunk hát, s csodáltuk a tájat, ismerkedtünk az elénk kerülő hallgatag, régi falvakkal. Egészen addig, amíg egy kanyar után, a Hegyközbe érve, észre nem vettem a Füzéri várat.

Füzér várát még talán arról a bizonyos szerencsi csokiról ismertem meg, amin a várak képeit lehetett látni. Régebben még láttam róla párképet, melyen igen romos volt, s felkerült a bakancslistára. Így aztán alaposan meglepett a látvány. Egy magaslat ormán, fényesen ragyogva a napsütésben, ott tündökölt egy meseszerű erőd! Gyermeki izgalom lett úrrá rajtam, félreálltam, elsőnek csak csodáltam, aztán rögtön előkaptam a gépet, ugyanis teljesen más volt, mint ahogy emlékeztem rá. Mint azóta megtudtam, alaposan rendbe tették, felújították, úgy megszépült, hogy rá sem lehet ismerni.

 / képek a régi várról : régenvolt.hu, kirándulástervező /

S a meglepetések sora itt még nem ért véget, mert utunk egyre közelebb vitt a várhoz. A erődítmény látványa uralja a környéket, minduntalan magához vonzza a tekinteteket. Mint kiderült, a szállásunk Füzéren volt, a várhegy lábánál, ahonnan az erkélyről, a kertből zavartalanul lehetett csodálni a várat. S a látvány pazar, olyannyira, hogy hol a kertben ülve bámultam, hol az erkélyen támaszkodva gyönyörködtem benne.   

Így látni az erkélyről

Nem is bírtam soká ücsörögni a szálláson, bár rekkenő hőség volt, elindultunk felfedezni a várat. A vár alatt egy kis parkoló várja az autósokat, innen pár perces sétával lehet elérni az  Alsó várat. Az alsó várból meredek falépcső, és sziklába vájt lépcsősor vezet fel a felső várba.

Az alsó vár bejárata

 A falépcső

 A sziklába vájt feljáró

Bár elég meredek, könnyedén legyőzhető, s fokozatosan elénk táruló táj szépsége kárpótol a fáradozásért. A hőségben, mire felértem,  csatakosra izzadtam a pólómat, így jól esett a csúcson lengedező szellő. A kapu mögött friss vízzel várják a látogatót, s a hűvösben hamar lehűl a kiránduló.

A várudvar bejárta

A felső körfolyosó

Kilátás a Hegyközre

A palota belső berendezése a hölgyek lakrészében

A férfi szárny részlete

Tanácsterem

A vár csodás, sokkal nagyobb mint ahogy látszik lentről. S olyan szépen kiépített, berendezett, hogy csak ámultam. Elkapott a lelkesedés, s mint egy gyerek akinek új játéka van, olyan lendülettel vettem birtokba az erődítményt. Minden lépcsőn felmentem, minden szobába bementem, elolvastam a tájékoztatókat, s szemem itta a sok látnivalót. A várfokra kilépve alig tudtam betelni a Hegyköz csodás szépségével. A vár kápolnája igazi dísze a Fűzéri várnak!

A kápolna kívülről

Kápolna belső

Nincs mit tagadni, elvarázsolt, megbabonázott, magával ragadt! S a varázslat itt még nem ért véget! Leereszkedve a  meredélyen,  most már magát a települést is végigjártuk. Kedves, takaros kis falu, alig 300-an lakják, csendes környék. Szállásunkon a vendéglátónk ízletes vacsorával várt, mely után az erkélyen pihengetve tovább néztük a várat, mely másképp ragyogott reggel, napközben és az alkonyi sugarakban.

A vár reggel, még alig kelt fel a nap

 Délután, amikor már lenyugvóban van

Aztán lassan elcsendesül a környék, a táj belesimul az estébe. Városi ember fülének kezdetben igencsak szokatlan a csend. Nincs vibrálás, a forgalom zaja se hallatszik, se szirénaszó, se a szomszédok zörejei. S a fül kezdetben süket a csendben, s csak lassan kezdi hallani a füzéri éj hangjait. Mintha egy rét közepén feküdne, olyan intenzíven robban a fülbe a tücsökzene, madárdal és az éj más természetes neszezése. Eltávolít mindentől, s árad a nyugalom. Kicsit később térzenét sodor be az ablakon a szellő, mely harmonizál a tücsökszóval. Aztán este tízkor felcsendül a takarodó, s a falu felett felragyog a kivilágított építmény, csillagokkal körítve a fekete égen,  izzó pompájával kíván jó éjszakát. Misztikum, csend, béke és nyugalom s könnyű álom.  

S másnap reggel  a harang új dallamot játsztott, s tudtuk, hogy még nagyon sok élmény vár ránk.