Vasi Skanzen
2018.05.16.
Kőszegi tartózkodásunk másnapján, a reggelit követően felsétáltunk a Kálvária templomhoz. Miután alaposan kigyönyörködtük magunkat, nekikezdtünk az aznapra tervezett túrának. A nap során felkerestük Sárvárt, mivel itt már jártunk, csak egy kicsit időztünk a vár tövében.
Innen ugrottunk át a már említett Sitkére, majd meglátogattuk az első hazai vízierőművet. Az erőmű még most is működik, mellette van egy múzeum is, de ezt csak előzetes egyeztetés alapján lehet látogatni, így megtekintését későbbre hagytuk, úgyis jövünk még erre.
A híres erőmű
Az ikervári vízerőmű a Vas megyei Ikervár mellett, a Rába folyó egy külön csatornáján működő vizierűmű. Magyarország első vízerőműve, mely napjainkban is üzemel. Az erőmű terveit Gothard Jenő készítette. A Batthyány család 1986-tól kezdte meg az építkezést, 1900-ban adták át. Kezdetben közel 600 kW-os teljesítményű svájci gyártmányú gépek működtek benne, melyeket a zürichi Escher Vyss gépgyár turbinái hajtottak. Ezek még egyenárammal látták el a környező településeket, és ez szolgálta ki Szombathely és Sopron elektromosenergia-igényét is.
Ennek az erőműnek köszönhetően Ikervár lett az első elektromos rendszerrel ellátott falu Magyarországon és az ikervári Batthyány-kastélyban előbb volt elektromos világítás, mint a bécsi Schönbrunnban.
Az 1925-ben végrehajtott rekonstrukció során áttértek váltakozó áramra, az erőmű teljesítménye 1540 kW lett. A rekonstrukció során új Ganz gyártmányú Francis-turbinákat és generátorokat szereltek be. A gépházban ezekből egy-egy darabot bemutatás céljából működőképes állapotban megőriztek.
1995-ben privatiálják. Ekkor újabb korszerűsítés történik, mely során svéd turbinákat és generátorokat építettek be összesen 2280 kW teljesítménnyel. Az épület és kapcsolódó berendezések ipartörténeti emlékhelynek minősülnek, a fontosabb helységei látogathatóak voltak, napjainkban a múzeum zárva tart.
Wikipedia
Jártunk még Rumban, a hangzatos nevű Csempeszkopácson, s végül Szombathelyen kötöttünk ki. Itt most a Vasi skanzent vettük célba, s miután megnéztük, vegyes érzelmekkel távoztunk. Az Ópusztaszeri és a Nyíregyházi skanzennel összehasonlítva kicsit értetlenül állunk a látottak előtt.
A Vasi skanzen mellett egyik részről lakóövezet, a másik oldalról a szépen kiépített Csónakázó-tó és létesítményei találhatóak. A skanzen bejárata, és a kerítés egy régi KISZ tábor hangulatát idézi, nagyon nem illik ide. A fogadó épület sem olyan, mint amit ez a kiállítás érdemelne. Ha már annyi energiát fektettek a környék kiépítésébe (a tópart sétánya, játszótér, napozóterasz, az étterem mind nagyon szépek, s persze egy új stadion is van nem messze) miért álltak meg a kerítésnél? Kicsit olyan, mintha Szombathely elfeledkezett volna erről a múzeumról.
A malom vízkereke, nem tegnap esett szét
Malomépület, ráférne a törődés
Ez az érzés bent is megmaradt, ugyanis a bejárattól nem messze található egy vízimalom. Vagyis csak a maradványa, mert jelenleg nem látogatható, s szemmel láthatóan évek óta pusztul. A skanzen építése idején jelentős kutatómunkát végeztek, nagy energiát fektettek az épületek áttelepítésébe, és az egész kiállítás létrehozásába. Színvonalas és szép gyűjteményt hoztak így össze s tártak a látogatók elé, aztán valahol, valamikor elfogyott valami. Vagy a pénz, vagy a lelkesedés, talán az érdeklődés hanyatlott erősen. Ugyanis nem csak a vízimalom romos, hanem a korábban valószínűleg gondozott udvarokat, kerteket is utoléri az enyészet. A bemutatni szándékozott pince épülete összedőlt, a környezete gazos, hátul több épület gerendázata ázik és korhad egymásra tornyozva.
Gondolom, ezt sem romnak építették annó
Pedig az épületek (már amelyik nem romos) szépen kivitelezettek, jól felszereltek, szemléletesen mutatják be a régi korok építészetét, és az emberek akkori életét, használati tárgyait. Aki erre jár, azért ne mulassza el felkeresni a skanzent, mert bár akad pár bosszantó részlete, megéri a rá szánt időt.
Nagyon reméljük, hogy hamarosan egy megújult kiállításra térhetünk vissza.
Kedvcsinálónak :
Udvar részlet
Hangulatos utcakép
Lakószoba
