2019. február 02.

Egy kis hétvégi autókázást engedélyezett a büdzsé, s bár nem volt éppen ideális kiránduló idő, nekivágtunk. Túl messzire nem akartunk menni, így a közelben kerestünk célpontot. Gomba – mely a Gödöllői dombság déli felén található, és Budapesttől 50 km-re van - nem volt teljesen ismeretlen, de volt itt egy kastély, melyet már rég szerettem volna megnézni.

Gombára betérve, hamar megtaláltuk a Patay-kastélyt, illetve azt az épületet, amely ott búslakodott a kerítésen túl. Olyan szomorú látványt nyújtott, hogy nem volt kedvem még lefotózni sem. Azért néhány adat „róla”: a 18. század végén építették klasszicista stílusban, jelenleg műemlék.

Fogolykiváltó Boldogasszony templom

Bíztunk abban, hogy találunk valami sokkal szebbet is Gombán, ami sikerült is! A Fáy András Református Iskola épülete, a Református templom, valamint a Fogolykiváltó Boldogasszony templom hármasánál érdemes megállni, és alaposan körbe sétálni.  Az érdekes nevű templom egy katolikus plébánia templom, amelyet 1928-ban építettek,  három harangja van. Eklektikus stílusú épület, egy toronnyal, nekem nagyon megtetszett.

Ha lejjebb sétálunk, nem messze helyezkedik el a Perczel-kúria, ez szép állapotban van, de magántulajdonban áll és nem látogatható.

Scitovszky-kúria

A polgármesteri hivatal is egy különleges épületben található: a Scitovszky-kúria ad otthont az irodáknak. Ez már nincs olyan szépen felújítva, de attól még érdemes lefotózni.  A polgármesteri hivatal mögött kis sétány van, tóval, padokkal, focipályával, és mini tanösvénnyel. Kedves, csendes hely, jót sétáltunk itt, bár tavasszal kétségkívül sokkal színesebb lehet.

A sétány kicsiny hídja

Gombáról aztán elindulva addig tekeregtünk, amíg egyszer csak eljutottunk Pusztavacsra. Erre is kíváncsi voltam már, sokat hallottam az ország földrajzi középpontjáról és a romtemplomról.

Elsőnek az Árpád-kori templomot kerestük fel, mely egy nagyobb réten (parkban) található. A rom körbe van kerítve egy nem túl szép kerítéssel, előtte az Aradi vértanúk parkja terül el, emlékoszlopokkal. Ahogy néztük, nem volt már meg az összes vértanú, s a meglévők sem voltak kirobbanó formában. Nem igazán tudom, miért van az, hogy sok helyen létrehoznak valami szépet, jót,  aztán feledésbe merül, nem gondozzák, míg végül az enyészeté lesz.  A park, a székelykapu nagyon lehangoló látványt nyújtott, s leginkább azt tudtuk meg, mit esznek – isznak a helyiek, vagy az ide látogatók. A mindenütt eldobált szemétből következtetve.

A Jeltorony a falu mellett van, köves út vezet oda. Egy nagyobb üres rét van itt, tele ürgelyukkal. Áll erre néhány pad is, lehet piknikezni. Az építmény is látott korábban szebb napokat, esnek le róla a deszkák, belsejét összefirkálták.

Az ország földrajzi középpontja

Innen aztán, mivel nem volt még vége a napnak, Ócsára vitt az utunk. Itt egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk!

Ócsán is jártam már, de leginkább a vasút miatt, igaz tudtam a templomról, de eddig nem látogattuk meg. Valahogy korábbi látogatásaim során Ócsa nem sokat mutatott magából. De most nagyon jól tettük, hogy eljöttünk egészen a templomig, ugyanis sokkal szebb, mint ahogy gondoltam.

A külső falat körbejárva látszik, hogy a 13. századi román stílusú, háromhajós, kereszthajós bazilika, mely a premontrei rend számára épült, milyen impozáns!

Annyira vonzza a szemet, hogy nézelődés közben alig vettük észre az Ócsai Tájház kiállítóterét. Igaz, későn értünk ide, így sem a kiállítást, sem a templomot nem láttuk belülről, de a kerítés mellől is megkapó a látvány. A szépen helyreállított házak, gazdasági épületek, a kiállított tárgyak régi történeteket mesélnek, s a föléjük magasodó templomtornyokkal igazán mesés hangulatot teremtenek! Időközben erősen alkonyodott, így Ócsa felfedezése egy időre félbemaradt, de az biztos, hogy ide még egyszer visszatérünk.