Tordas, Tök, Csatka, Nógrádsáp

Azon kívül, hogy jártunk mindegyik településen, van bennük még egy közös pont. Mégpedig az, hogy számunkra való ismeretlenségükből egy véletlen emelte ki mindegyiket. Igazából akad még közös bennük, történetesen azok az apró szépségek, melyeket rejtegetnek. Igaz, Csatka kilóg ebből egy picit, hiszen ott sokkal többet kaptunk, éreztünk, mint elsőre gondoltuk volna! 

Kezdjük akkor az elején :

Tordasra már nem is emlékszem, miért mentünk be. Talán csak nem a megszokott útvonalon akartunk eljutni valahova, s azért. De ha már ott voltunk, körbenéztünk egy kicsit. A település elsőre nem mutat sokat, de ha letérünk a főútról, találunk itt szép tájházat, s egy western falut is. Bár előbbiek is különlegesek, van itt még valami, ami miatt érdemes idáig eljönni. A Sajnovics kastély amellett, hogy jelentős és szép építészeti emlékünk, történetileg is érdekes. A Sajnovics család 17. század végén jut a területhez, és kezdi meg a kastély építését.  A Sajnovics dinasztiát pár másik tulajdonos követte, aztán Dreher Antal vásárolta meg 1875-ben.  Az épület mai kinézetét adó romantikus és eklektikus díszítéseket, és  külső képét ekkor nyerte el. Dreher idejében a kastélyt kívül belül átalakították, felújították, s felkerült rá a család címere is. 

Ezt követően tett itt látogatást György walesi herceg, aki később Anglia királya lett!

A háborút követően aztán jött a szokványos kastély történet, úttörőtábor volt egy darabig, majd edzőtáborként működött ( az Aranycsapat is táborozott itt), és szociális otthonként is hasznosították.

Jelenleg üres, gondozatlan, nem látogatható. S ha valakit érdekel, éppen eladó! 

Tök

A Zsámbéki - medencében található településről talán a nevezetes Töki pompos jut eszébe mindenkinek. Jártunkban, keltünkben sokszor haladtunk át a településen, egy pillantásnál többre nem méltatva, mígnem egyszer megálltunk. Most a település számos nevezetessége közül a pincesort emelném ki, mely nagyon hangulatos. Miután körbesétáltam a pincéket, a falut elhagyva letértünk az útról, s nekivágtunk a szántónak. Ugyanis itt is található egy XII. századra tehető templom romja. Ha másért nem , ezért érdemes ide eljönni! Úgy láttuk, többek kedvelt helye lehet a pusztában álló rom, van itt geo-láda és egy boszorkánykör is kirakásra került, a templom köveiből. Bár az időjárás nem volt éppen barátságos, megint csak érdemes érdemes volt letérni a szokott útról...

Nógrádsáp

Nógrád, mint volt már szó róla itt a blogban, megunhatatlan. Legutóbbi kirándulásunk során, még nem látott helyeket kerestünk. S bár elsődleges célpontunk egy barlang volt, a szemerkélő esőben szinte véletlenül botlottunk bele Nógrádsáp kőfallal övezett gótikus templomába. Azonnal kedvencünkké vált a dombtetőn álló csodaszép templom.

A végére hagytam Csatkát. Ugyanis itt, a dombok között megbúvó völgyben, a csodatévő forrás közelében egészen különleges helyre bukkantunk, mégpedig a Csatkai Szentkútra. A Kisbérről kiinduló felfedező utunk során, feleségem egy régi emléke alapján jutottunk el Csatkára. Nem is kell mondanom, szemerkélt az eső, párában úszott minden, s alig volt valami nesz, amikor a parkolóban kiszálltunk a kocsiból.

Csatka történetével nem is untatnék senkit, az elérhető bárki számára a google segítségével. Annál sokkal fontosabb a hely szelleme, hangulata és érezhető misztikus kisugárzása. Óvatosan ereszkedtünk le a lépcsőn, elhagyva a roma kápolnát, és lassan feltárult előttünk a völgy. 

Ketten, a csöndben óvatosan szemlélődve kezdtünk körbenézni, amikor elénk toppant a hely gondnoka. Bár szolgálata nagy részében szinte remeteként él itt, mint elmondta, van olyan hely is, ahol ő is fizet sárga csekket. Bár régen remeték éltek ezen a helyen, most már egymást váltó gondnokok teljesítenek itt szolgálatot. Kedvesen fogadott minket, megnyitotta előttünk a templomot, majd elkezdte ismertetőjét, s körbevezetett minket. 

Ahogy a faluból felkapaszkodtunk a dombok közé, majd az eső csendes neszezése közben sétáltunk, úgy fokozatosan távolodtunk el a külvilágtól is. Az igazi utazás a templomban indult, ahol a harsány színek, a félhomály, az ősz szakállú "remete" és előadása teljesen elszakított minket a hétköznapoktól. Ismertetőt halottunk a búcsúkról, az öltöztethető szoborról, amelynek számos csodás ruhája van. Az itt futó Szent György vonalakról, az energiák jótékony hatásáról, a csodás gyógyulásokról is hallottunk.   

Szavai nyomán időztünk a vonalak felett, s ittunk a forrásból is, s hagytuk, hogy átjárjon minket a hely szelleme. Csatka azon helyek közé tartozik, amely megérint, befogad, felemel és megtisztít. S azt gondolom, nem kell feltétlenül vallásosnak lenni, hogy a látogató érezze mindezt.

Csodálatos az országunk, s hiába gondoljuk úgy, hogy egyes részeit már ismerjük, hisz sokszor jártunk arra. De álljunk meg, és sétáljunk be a házak közé is. Vagy éppen ne azon az úton menjünk, ahol szoktunk,  mert nem várt  új felfedezni valók várnak ránk !