Pécsvárad és újra Pécs
Pécs felé az M6-os autópályán mentünk, mert kedveljük ezt a nem túl forgalmas utat, amely Dunaújváros után szinte elhagyatottnak tűnik. Áthajtottunk az alagutakon és Véménd irányába tértünk le, kíváncsiak voltunk a híres kék kőkeresztekre, valamint a kápolnát is meg akartuk látogatni. Az előbbi sikerült, az utóbbinak nem akadtunk nyomára. De nem bánkódtunk, hiszen új tájon autóztunk, élvezettel nézelődtünk az ismeretlen vidéken. Zengővárkonynál aztán rátértünk a 6-os főút egy régi szakaszára, visszafelé, Mecseknádasdra. A régi út sokkal szebb, mint az új nyomvonal, senki sincs rajta, és csodás őszi erdőben, völgyeken, ódon hidakon vezet át.
Ez kék kereszt a központban van, de a település környékén sok hasonló található még.
Egy hangulatos présház
Borongós az idő, de táj csodás
Mecseknádasról aztán újra Pécs felé indultunk el, de előtte betértünk Pécsváradra. A helyi várnál nagyon régen jártam, akkor még javában ment a feltárás, ahogy emlékszem…
A várhoz a Nagyboldogasszony-templomhoz vezető úton juthatunk fel, s a kanyarban lévő parkolóban hagyhatjuk a kocsinkat. Innen könnyen elsétálhatunk a szép helyre épített templomhoz, illetve az erődítmény körül is csatangolhatunk. A vár, amely inkább várkastély, több mindent rejt a falai közt. Van itt szálló, étterem, múzeum, szabadtéri színpad. Bár az idő nem volt a legszebb, körbesétáltunk a belső várban is. Nagyon rendezett a belső rész, kellemes történelmi hangulatot áraszt magából, s a kilátás sem utolsó.
A vár honlapján részletesebben olvashatunk az épület történetéről:
Bár ezt a helyet „Pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor.
Egy erődített hajdani szerzetesi monostor ez, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztriknak adta, hogy benne Benedek-rendi – ahogy nálunk nevezik: bencés – szerzetesek számára létesítsen otthont.
A folytatás itt.
A vártól lefelé, ha jobbra lehajtunk az útról a vár alá, egy patakpartra jutunk, ahonnan szintén megcsodálhatjuk a várat, vagy elidőzhetünk a kialakított pihenőben. Pécsvárad után folytattuk utunkat kedvenc városunkba, immár az új 6-os főúton. A jól sikerült kirándulást követően elfoglaltuk szállásunkat Pécs belvárosában, mely - dacára a központi elhelyezkedésének - mégis csendes, békés és kényelmes. Innen indult aztán a másnapi Szászvári kaland, amelyről már beszámoltunk.
