A nevezetes torony

Erre a hétvégére (2020.02.01.) kinéztem pár érdekes úticélt, olyan vidéken, ahol vagy még nem jártunk, vagy csak átszaladtunk rajta. Az első célpont Fegyvernek volt, ott is a temetőben lévő Csonkatorony. Ezt elsőre nem találtuk meg, ugyanis egy másik temetőbe vitt a GPS. Igaz, ez sem bizonyult hiábavalónak, ugyanis észrevettünk a közelében egy szép dombot, rajta egy kereszttel. Mielőtt tüzetesebben megnéztük volna, azért előbb átmentünk a Csonkatoronyhoz. A torony szabadon látogatható, a település 4-es úthoz közelebb eső részén található. A falak réseiben sűrűn megfordulnak baglyok is, amelyről a földet borító nagyszámú bagolyköpet erről árulkodott. Az eredeti templom 1480. körül épült, a falmaradványok már nem láthatóak. A kellemes napsütésben tettünk egy rövid sétát a rendezett temetőben, megcsodálva minden oldalról, majd visszamentünk a kálváriához, melyet Zöld Marci emlékére emeltek. Zöld Marci híres és rövid életű betyárvezér volt, elég fordulatos élettörténettel. Elárulták, emiatt fogságba került, s a Fegyvernek közeli pusztán akasztották fel.

A Kálvária és Zöld Marci emléktáblája

Ezután Kenderes következett, hogy megnézzük a felújított állomást. Mi még körbe kerítve találtuk az amúgy szép épületet. Erősen elüt a környezetétől, az odavezető út is elég silány. A Kenderesiek biztosan örülnek a szép épületnek, de a települést elnézve azért bőven lenne itt még mit rendbe tenni. Említésre érdemes még egy nagyon szép kastély, illetve a posta épülete, mely szintén nagyon impozáns.

Kenderes után Kunhegyes felé mentünk, amikor megláttunk egy szélmalmot. Ez a szép állapotú malom egy ház udvarának a végében áll, egy szántóföld mellett. Egy kis kerülővel a faluból lehet ide eljutni, bár tábla nem segíti az utazót. Ismertető sincs róla, a látogatót csak a hátsó házban lakók gubancos kutyája fogadja. Korábban hét szélmalom volt Kunhegyesen, ez az egy maradt, melyet 1859-ben építettek.

A szélmalom megtekintése után Abádszalók felé vettük utunkat, ugyanis itt egy kápolna romja csalogatott minket. Legalábbis amikor olvastam róla legutóbb, még romos volt. Meglepetésünkre már messziről látszott, milyen csodásan rendbe tették. Az Abádszalóki Szent Móric kápolna egy nagyon jó példa arra, hogy jó szándékkal minden régi épületet meg lehet(-ne) menteni. A felázott, sáros, néhol frissen szántott bevágásokkal szabdalt mezőn nem jutottunk sokkal közelebb, pedig próbára tettük a kocsit, s a műholdas felderítés sem segített. De mivel jobb a békesség, és nem akartunk elakadni, megelégedtünk azzal, hogy a távolból csodáltuk. Ide majd szárazabb időben visszajövünk.

Volt még a listán egy kastély, amit meg akartam nézni. De a táj, az addigi szép látnivalók, illetve vidék sajátossága teljesen elragadott. Már a Tiszánál haladtunk, amikor eszembe jutott. Sebaj, majd ha visszajövünk, megnézzük azt is.
Tovább haladtunk a napsütötte délutánban Abádszalókra, a strand felé vettük utunk. Nem jutottunk be, mert átépítik, így a kikötőnél sétáltunk egy kicsit. Kisköre következett a sorban, ahova Pusztataksony felől mentünk. Az itt található Tisza híd osztott híd, vasúti közlekedés van rajta, közösen a közútival. Szerencsémre éppen jött a Bzmot menet, amit sikerült is lencsevégre kapni. Betértünk Kiskörére is, egészen lementünk a partra, de mivel már erősen esteledett, így lassan hazafelé vettük az irányt.