Múlt pénteken sikerült útba ejteni Szadán az új látványosságot. Bár láttunk róla sok fényképet, videót, a személyes tapasztalás a legjobb. Én magam még sosem jártam ilyen jellegű helyen, feleségemnek van már ilyen tapasztalata.

A megtekintéshez regisztrálni kell, s időpontra kell megjelenni. Az odajutás egyszerű, a navigáció odavisz szépen. Arra viszont érdemes készülni, hogy bejutás esetenként kicsit nehézkes lehet. A bejárat előtt van regisztráció ellenőrzés, egy alkalmazott egy nyomtatvány alapján és kérdésekkel igyekszik megtalálni az rendszámrengetegben az éppen előtte állót. Manuális művelet, kicsit lassú. Bár már a lekanyarodásnál bedugult a sor, viszonylag hamar a pénztárhoz kerültünk. A pénztárnál csak készpénzes fizetés van, kicsit idejétmúlt már. Itt tankolhat fel a látogató az állatoknak szánt csemegéből is. Sárgarépa és banán a választék, s érdemes is venni itt belőle. Igaz hamar elfogy, de bent pár helyen még pótolható.

Azon azért egy kicsit megakadtam, hogy a banán darabja 500 Ft. Már a kapuból látni, hogy mi vár ránk: zsiráfok, elefántok, lovak. A kijelölt út az elején szépen döngölt, murvás, az állatok kifutói határán vezet. Később aztán kicsit változik a kép, eltűnik a murva, majd a legvégén egyszerűen egy lepukkant TSZ udvarban ér véget a kaland! Bent is érződik némi kettősség a kialakításban, a bemutatott állatokban. De hiányérzet, rossz érzés nem maradt bennünk, a végén megállapítottuk, hogy jól szórakoztunk! Ezt leginkább az állatok közreműködése segítette, ugyanis nagyszerűek! A lovak békések, finoman szedik el répát. Azt az egyik paripa szóvá is tette, hogy eltaláltuk egy répával! Kicsit távol volt, próbáltuk odadobni a finomságot. A kocsiablakból etethetők az állatok, csak egy kis manőverezés szükséges.

A zebrák nagyon vagányok, szívesen pózolnak. A tevék egy részen a kocsik között bóklásznak, élénken érdeklődve az abban utazók és a csemegék iránt. Van kicsi és nagy teve, kedves és elhúzódó is. Kicsit olyan volt, mintha ők lettek volna a szafariban és mi lettünk volna a dobozba zárt kiállítási példányok. A tükrökre érdemes vigyázni, mert könnyen vakaróeszköznek nézik. Tucko fel is keltette az egyik teve kíváncsiságát, rápróbált az ajtóra is, hátha ehető. A legnagyobb elefánt - lehet ő a legidősebb is itt - a legtöbb falatot pukedlivel köszönte meg. Borzongató volt ilyen közel lenni hozzá. Tovább haladva még felbukkan pár szamár, egy unott láma pár, és jó néhány kecske, póniló.

Bár lenne mit csiszolgatni a területen, a végén egy nagyon kellemesen eltöltött órának örülhettünk.

További képek: