Nyíregyháza, visszatérés négy év után
Majdnem hónapra pontosan négy éve jártunk Nyíregyházán, s akkor kettős érzelmekkel hagytuk magunk mögött a várost. Most sikerült úgy szervezni, hogy ismét itt töltsük el e pár napot. Már a korábbi látogatás során tudtuk, hogy ide visszatérünk még! Bár sok mindent megnéztünk akkor is, rengeteg látnivaló maradt még.
Nyíregyháza nagyon szép, hangulatos város. A Kossuth tér és környéke magával ragad, minden napszakban, minden évszakban elvarázsol. Most nyomát sem láttuk a négy éve tapasztaltaknak, minden virágokkal teli, frissen szépített. Igaz szállásul mást választottunk (feleségem talált rá, az egyedi hangulatú és színvilágú panzióra), s nem is csalódtunk.
Érkezésünk napján a Sóstói múzeumfaluban kezdtük a programok sorát. Bár négy éve alaposan bejártuk, s szívünkbe zártuk, érdemes többször is benézni ide. A gondosan válogatott gyűjtemény, a parkos, ligetes környezet igazi időutazásra visz minden ide látogatót. Volt, ami változott amióta itt jártunk, történtek fejlesztések, de volt, ami változatlan maradt. Mintha új lett volna az utcák burkolata, és több padot is láttunk. Változatlan maradt a hangulat, a régi világ illata a házakban, és a fűben fekvő templomtorony sisak sem mozdult helyéről. Mintha szúnyogból is több lett volna most…
Ami nem változott, pihen a fűben
Hangulatos régi házak
Meseszép belterek
Falusi iskola
A múzeumból a tópartra vettük az irányt, s egy étterem teraszán igen finom ebédet költöttünk el. Az állatkertet most nem látogattuk meg, lehet be sem fértünk volna, akkora tömeg volt a környéken. Viszont felkerestük a kisvasút állomásán kiállított gőzöst, amit korábban nem is láttam. Most is csak azért lett meg, mert célirányosan kerestem. Szégyenlősen bujkál a fák, bokrok mögött az elhagyott vágányok szomszédságában.
Az állomás, ahol csend honol
Gőzös a bokrok mögött
A városba menet újra megcsodáltuk a szép villákat, s tettünk egy nagy sétát a már ismert Kossuth téren, meglátogatva nagy kedvencemet, a villamost is. Természetesen az állomás sem maradt ki, és rápillantottunk a kisvasút maradványaira is.
Kedvencem a kiállított villamos
Az állomás szegletében, szinte izzott a napon
Mindenütt virágok, nyüzsgés, kellemes kisvárosi hangulat. Szinte rögtön otthon éreztük magunkat, s egészen biztos az is, hogy ide még visszatérünk. A hosszúra nyúlt nap végén szállásunkra tértünk pihenni. S izgatottan vártuk a következő napot, mit is tartogat számunkra?