Öt éves lett a blog, s ez egy internetes felület életében szerintem nagy idő. Az eltelt évek alatt nagyon sok élményben volt részünk, aminek csak egy része került fel ide. De nézzünk csak picit vissza, hogyan is indultunk.

Annak idején, erősen foglalkoztatott az a kérdés, hogyan lehet az internet segítségével pénzt keresni? Belevetettem magam a fellelhető anyagokba, kerestem, kutattam a neten az erről szóló írásokat. Mindent elolvastam, ami arról szólt, hogyan is megy ez. Azt is elolvastam, hogyan lehet sikeres és jó blogot írni. S még vagy ezernyi jó tanácsot, iránymutatást. Terveztem, álmodoztam, mennyi pénzt fogok keresni, mígnem felkértem a feleségem, hozzon létre egy oldalt.
S így történt, hogy 2015. decemberében, feleségem által létrejött a felület, és megszületett az első bevezető bejegyzés. Tehát a blog megszületése neki köszönhető! (Tulajdonképpen a fennmaradása is, hiszen közösek az élmények, közösek az utazások, melyek sokszor alapultak az Ő ötletein. Hozzájárult a türelmével, írásaival, képeivel és nagyon sok esetben a szöveg javításával, értethetőbbé tételével. Köszönet érte! )

Számos Nohab vadászat és véletlen találkozás adódott, bár nem mind került közlésre

S hogy a tervekből mi valósult meg? Nos, a pénzkereset nem. Szépen lassan rájöttem, hogy ezen a szinten, ezekben a témákban, ilyen reklámozási feltételekkel nem lehet labdába rúgni. De mikorra  ez körvonalazódott, már nem is ez volt a cél.
Saját magunk és az olvasók szórakoztatására, örömforrás céljára szolgál már e blog. Egyfajta napló lett, amelyben helyet kaptak fontosabb közös utazásaink, s emellett minden más is, ami érdekelt. No és persze a rengeteg fénykép.

Budapest keveset szerepel annak ellenére, hogy nagyon sokat tekergünk itt is

Motivációs tényezővé is vált, hiszen egyre újabb utazásokra inspirált minket, s mélyítette a felfedező kedvet bennünk. Bár sokat hallom, hogy kis ország a miénk, mára megtanultam, hogy nem így van! Minden látnivaló, minden nevezetesség mögött lapul valami új és ismeretlen, s ahhoz kapcsolódik egy másik…Sosem lehet a végére érni! Az ország kifogyhatatlan természeti szépségekből, és építészeti emlékeinek száma is szinte végtelen.
Utazásaink során hol célzatosan indulunk neki, hol véletlenszerűen kelünk útra. S nagyon sokszor megyünk vissza olyan helyekre is, ahol már többször is jártunk, de nagy kedvencünk. S majd minden új látogatásnál találunk még valamit, amely érdekes és szép.

Kimaradt a Spitfire is

Izgatottan várjuk a napot, amikor újra útra kelhetünk. S bár nagyot változott idén a világ, s az emberek élete, mi hálásak lehetünk, mert az utazások folytatódtak. Kicsit másképp, kicsit szerényebben, de úton voltunk, amikor csak lehetett.

Egerszalók sem került sorra itt

A blogon az első bejegyzés -  a bevezető után -  egy videó volt egy vonat indulásról. Azóta számtalan videó készült, s ezekből sok csak a Youtube csatornára került fel. Belekóstoltam a time-lapse készítésbe is, ez egy elhúzódó, jelenleg szünetelő, de hamarosan feléledő része lesz a blognak. Az első fénykép egy MÍG-15-ös volt, amit Vácon fotóztam a virágosnál. ( Tegnap láttuk, hogy már nincs ott.) Majd létrejött a beszámoló a legelső vonat vadászatról.

A MIG, ami már nincs ott

Az első vonatvadászatos kép, és bejegyzés

S sorban további képek, majd utazások. S ahogy sokasodtak az anyagok, úgy különültek el az irányok. Lett egy utazásos blokk, külön teret kaptak a vonatok, repülők, és a veterán járművek. A hajós blokk kicsit vérszegény lett, s ritkán kerül bele anyag. Hajós esemény viszonylag kevés van, s hajós múzeumból is rosszul állunk! Bár a repüléstörténet is mostoha sorsú, egy fokkal jobban áll, mint a hajózás. Neszmély és az alapítvány visszatérő célpontunk, de a nagymúltú hajózásunk többet érdemelne.

A hajóskanzen

A blog hozadéka volt az is, hogy visszavezetett a fotózáshoz. A régi filmes korszak után hosszú volt a szünet a fotózás terén. Majd újra elkapott a varázsa, kezdetben csak itt ott fotózott képekkel, majd igazi szenvedéllyé nőtte ki magát, mely a blogban is nagy szerepet kapott.

Érdekes volt, amikor az első nézettségi adatba belebotlottam, s rájöttem nem csak én olvasgatom a blogot. Később varázslatos érzés volt az Indexen kint látni a bejegyzéseket. Ez újabb lökést adott, s közben a tanulási folyamat is tovább haladt. Hol a visszajelzésekből, hol az adatokból, hol a tanácsokból sikerült új ismeretre szert tenni. Volt egy kalandozásom a Ritkán Látható Történelem oldalain, sok segítséget kaptam Jtom-tól , és az ottani szerzőktől.

A legolvasottabb bejegyzés :

Ahova lépek Bzmot terem

Volt olyan bejegyzés amit kevésbé kedveltek az olvasók, s volt amiért rajongtak. Nekem is megvannak a kedvenc bejegyzéseim, képeim, s feleségemnek is. Akadnak akik rendszeresen követik a blogot, köszönöm nekik a kitartó érdeklődést, s remélem, találnak kedvükre való olvasnivalót továbbra is! S sok-sok látogató járt már nálunk, hol többen, hol kevesebben. Mostanában kevesebben, de változott a világ, változott az Index is. S ha csak egy valaki indul útnak, hogy megnézzen valami szépet, amit nálunk látott, s jó élményeket szerez, már megérte.

Nagyjából mutatja, merre jártunk

Ha a statisztikát nézzük, akkor az öt év alatt hat számjegyűre rúg a megtett kilométerek száma. A felkeresett helyek száma bőven ezer felett van, az ezekből született bejegyzésekből is fél ezer feletti született. Az elkészült képek számát csak megbecsülni tudom, nagyon-nagyon sok.
Reményeink szerint még legalább ennyi ideig megmarad a blog, hiszen ötlet, megtekintésre váró hely bőven van még az országban. S majdan jön egy kitekintő sorozat is, melynek egyes részei idén jöttek volna, de az ismert okok miatt ez csúszik egy kicsit.

Tehát útra fel a jövőben is, mert:

„ Indul a küszöbről az Út:
ha nem vigyázok elszelel,
felkötöm én is a sarút,
gyerünk utána, menni kell,
utak találkozása vár, futok, a lábam bizsereg
csak ott lennék végre már. Aztán hová? Ki mondja meg? ( Tolkien)