Nem gasztro bejegyzés következik, csak a most leírt kirándulásunk egyik meghatározó eleme volt a fent említett finomság. A tervezett útvonalon már előre kiválasztottam pár bakancslistás helyet, de ahogy haladtunk, akadt még más meglepetés is.
Autópályán haladtunk egy darabig, majd az M5-ről letérve, Csongrád érintésével indultunk délnek, Mártély volt a cél. Szegváron előbb  szerettem volna újra megnézni a vár falmaradványát, de előtte még feleségem meglátott egy szélmalmot a kocsiból. Korábban már bejártuk Szegvárat, s nagyon hangulatosnak találtuk a Kurca partját is, így meglepett, hogy még nem vettem észre ezt a malmot. A Szegváron a Sport téren álló malom kívülről jó állapotú, ottjártunkkor zárva volt. A környezete kissé elhanyagolt képet mutatott. A malom megcsodálása után azért lementünk a Kurcához, s újra megnéztem a régi várfalat.

Szegvár, szélmalom

Kurca part és a várfal

Mindszent felé haladtunk, amikor egy kis kitérővel felfedeztem egy magára hagyott gépudvart. Régi mezőgazdasági gépek, mindenféle eszközök rozsdásodtak a területen, még egy öreg Skoda is bujkált ott. Mindszenten is jártunk korábban, láttuk a régi temetőt, voltunk a Tisza partján is. Van itt egy autókereskedés, melynek az udvarán érdekes veterán autók tűnnek fel időnként. (Mindszenten egyébként elég nagy veterános élet van, találkozókat is rendeznek.) Most nem időztünk itt sokat, várt minket Mártély.

Mártély nevezetességei közül a szélmalomra voltunk kíváncsiak, s szépen el is vitt minket oda a GPS. A Késmárki Imre-féle malom körbe volt állványozva, s a terület rendezés alatt áll. A látottak alapján takaros kis látványosság lesz belőle.

Tovább haladva, egy másik szélmalom volt megcélozva, de ha már Hódmezővásárhely közelében voltunk, benéztünk ide is. Korábban volt már szó a városról itt a blog oldalán. Hódmezővásárhely különleges egy város, valamivel általában meglepi a látogatót. Itt van a Kenguru Csárda, amelynek elnevezése számomra kicsit fura. Legutóbb épp egy szuper veteránkerékpár kiállítás volt itt, amibe véletlenül botlottunk bele. S a akkor tapasztaltam, hogy a helyiek mennyire szeretik a városukat. Tettünk egy kört a városban, és ekkor találkoztunk a címben szereplő, nem szokványos étellel. Igaz, akkor csak megvette feleségem, elfogyasztása később következett.

Hódmezővásárhelytől egy kőhajításnyira van a Papi-féle szélmalom, mely a harmadik malom volt már aznap, amit felkerestünk. Ez a malom is zárva volt, de itt számos információt találtunk a róla és bejelentkezési lehetőségekről. A malom és körülötte lévő szépen rendben lévő épületek olyan szépek, hogy alaposan körbesétáltuk őket, s úgy döntöttünk itt ebédelünk. Ekkor került elő a körözöttes croissant az elemózsiás szatyorból. A körözött enyhén csípős volt, némi szalámival, zöldséggel gazdagítva. Igazán különleges íze volt, maradandó hangulatot adva az ebédnek.

Ebéd után következett az út második szakasza, a Zabsiló tornyok felkeresése. Én az egyiket céloztam meg, de feleségem ismét szemfüles volt, és elvezetett a Mezőhegyestől északabbra lévőhöz. Az út menti táj elszórt tanyákkal, mezőgazdasági telepekkel tarkított, szántóföldekkel szegélyezett. Minden földön lázas munka folyt, gépek hadát láttam mindenfelé.

Tótkomlós és Mezőhegyes között egy tábla irányít le a főútról, a Zabsiló torony felé, de itt aztán megszakad az információk sora. Elvisz az út egy régi magtár mellett, mely mögött egy elkerített kúria féle van, a másik oldalon pár lakás. Ezután szántóföldek között haladunk egy földúton. Ha szerencsénk van és nem szántottak be minden utat, akkor toronyiránt eljutunk a Zabsilóhoz. Vagyis csak a közelébe, mert körbe van kerítve. Bár nem lehet teljesen közel menni hozzá, azért fotózásra alkalmas távolságban van.

A másik toronyhoz Mezőhegyesen át visz az út, tábla is jelzi. A kocsit a bekötőúton hagyva egészen közel lehet sétálni az építményhez. A kellő óvatosság nem árt, ugyanis nem gondozzák a tornyokat, könnyen leeshet róluk valami, a rengeteg madárürülékről nem is beszélve.
S ha már eddig elkalandozott az utazó, érdemes felkeresni a Gluzek Gyula-féle műemlék Elevetor-magtárat. No nem azért, mert annyira szép, vagy rendezett lenne, hanem maga az épület torzó is érdekes látvány. Bár a Zabsiló tornyok és az elevátor ház inkább érdekességükkel tűnnek ki, Mezőhegyes bőven tartogat más szépségeket is!

A Ménesbirtok éppen renoválás alatt van, de a volt hotel épülete mesekönyvbe illően szép, a szemben állóval együtt. Eredetileg csak a gőzöst akartam fotózni, de jól tettük, hogy körbenéztünk itt.

Aznapi utazásunkból már csak az Óföldeáki templom volt hátra, s azt hiszem, feleségemmel egyetemben állíthatom, ez volt az utazás csúcspontja. Az Óföldeáki római katolikus erődtemplom igazi kincse ennek a vidéknek. Egy csendes település magaslatán bújik meg, ahová kis hídon lehet bejutni. A templom és környezete példásan rendben van tartva, engem teljesen elvarázsolt.

A vidéki csend, a falu hangulata és a templom szép látványa együttesen egy olyan élményt adott, mely megkoronázta az egész napot.
Bár nem volt még olyan késő, annyi mindent láttunk útközben, s a legutolsó annyira meghatározó volt, hogy elindultunk haza. Több élményt már nem adhatott ez az utazás.

További képek:

Mártély határa

Papi - féle malom

Papi - féle malom

Papi -féle malom

Mezőhegyes, hotel

Mezőhegyes

A Kurca