Csővárig kalandoztunk
Február utolsó hétvégjén igazán kellemes kiránduló idő volt, amit ki is használtunk. Nem sokkal korábban az interneten ráakadtam a Sződligeti horgásztóra, igy el is indultunk felfedezni.
Sződligetre beérve, ha Budapest felől érkezünk, rögtön az elején le kell térni jobbra. Majd a táblákat figyelve, az erdősávon átvezető úton eljutunk a Sződrákosi-patak partján lévő kis parkolóba. Innen egy gyalogos híd vezet a túlpartra, ahol a bejáratot találjuk. Bár elsődlegesen horgászoknak kialakított területről van szó, be lehet menni csak úgy nézelődni, sétálni is. A kapuban elkérnek némi hozzájárulást, amit bőven megéri szerintem kifizetni. A zegzugos horgásztó partján kis kalyibák sorakoznak, mesebeli falucskát idézve. A tó körül vezet egy gyalog ösvény, de a horgásztanyák között is sétálhatunk. Ottjártunkkor horgásszal nem találkoztunk, de csenddel és nyugalommal igen. Minden bizonnyal visszatérünk még ide, amikor már kizöldültek a fák.
A következő megálló utazásunk során a Vácon található Hétkápolna búcsújáró hely volt. Vácra menet már sokszor elmentünk előtte, most sort kerítettünk arra, hogy alaposan megnézzük magunknak. A nevét onnan kapta, hogy Mária hét örömét és hét fájdalmát ábrázoló képoszlopok találhatóak itt. A legenda szerint László herceg álmában megjelent egy angyal, aki a királyi koronát Géza fejére tette. Géza fogadalmat tett, miszerint győzelme esetén templomot emel. A csata után újabb csoda történt, ugyanis a leendő kegyhely helyén egy lángoló agancsú szarvas jelent meg előttük. Ahol a szarvast látták ott kápolnát emeltek, ahol az angyal jelent meg, ott templom épült.
A két legendás hely az idők során elpusztult, de később egy új templomot építettek ide, majd elkészültek a képoszlopok is 1769-ben. Vác ezen kívül is számos látnivalóval büszkélkedik, közülük sokat már korábban láttunk, néhányat meg majd később fedezünk fel, apránként megismerve ezt a nekünk kedves várost. Nem is mentünk most beljebb, hanem a Piufsich-Marx kastélyhoz indultunk. A kastély 1888-ban épült, két tornya volt, kilenc szobával. Sorsa a szokásos hazai kastélysors: mára üresen, elhanyagolva áll. Igaz, amikor ott jártunk a környezetét frissen kitakarították, a növényzetet rendbe szedték, így talán maga az épület is feltámad majd.
A továbbiakban Rád és Penc érintésével Csővárra mentünk. A Pest megyei település felett magasodó várrom már régóta csalogatott minket. A vár megközelítése egy könnyű túrával, gyalogosan is kivitelezhető, de pár száz méter távolságra terepre alkalmas járművel is elérhető.
A várat elérő túrautak kedvelt kiinduló pontja általában a Sinkár patak közeléből, a Rákóczi út végén lévő parkolóból indul. Mivel a parkoló meglehetősen telített volt, körbe néztünk kicsit. Van egy másik útvonal is, amit tapasztalatunk szerint kevesebben használnak. A Jókai utca végén tovább haladva, a jelzéseket követve szintén el lehet jutni a várhoz. Ez az útvonal is becsatlakozik a parkolóból induló útba, itt is van egy tisztás, ahol a kocsit hagyhatjuk.
Innen viszont rövidebb sétával is elérhető a vár. A vár maga romos, nincs kiépítve, ennek ellenére hangulatos és a gótikus ablakok meghatározzák a külsejét. A településre valamint a környékre csodás kilátás nyílik, sokáig lehet gyönyörködni a látványban. A vár története igen változatos, kötődik a főbb történelmi eseményekhez, érdemes elolvasni.
A vár alapos felderítése után kényelmes tempóban sétáltunk vissza az autóhoz. A kellemesen meleg időben nagyon jól esett az erdei úton megtett séta. Ezen a napon is sok új helyet ismertünk meg, s a kirándulás feltöltődést nyújtott a heti munka után. Hazafelé már nem tértünk be máshova, bőven eleget láttunk aznapra.