Fábiánsebestyén : szélmalom és pusztatemplom
Január utolsó hétvégéjén úgy gondoltuk, hogy leugrunk a Tiszához. Hiányzott már Csongrád és környéke, Csépa és az ottani hangulat. Nem is gondolkodtunk sokáig, útnak eredtünk. Csépán álltunk meg elsőnek, ahol az idők során sok minden nem változott. Megnéztük kedvenc Evangélikus templomunkat, majd az általunk szintén kedvelt pontonhídhoz mentünk. A téli időszakban a hidat szétszerelik, és komppal lehet átkelni. Mivel eddig minden esetben a hídon keltünk át, most újdonságként kompoztunk. Átkelve a túlpartra a kihagyhatatlan Körös - torok következett, ahol az egyik jellegzetes nyaraló mellett hagyva a kocsinkat, lesétáltunk a partra. Itt minden évszakban jó egy kicsit elidőzni, a Tisza varázsa állandó.
Csépa, Evangélikus templom
Csépa határában
A pontonhídhoz vezető út
Körös-torok
Szentesre is bementünk, kedveljük ezt a városkát is. Az állomásra tartottunk, ugyanis korábban elmulasztottam az itt tárolt Frigyládát megnézni, lefotózni. Az állomáson hatalmas Uzsgyi kígyók pihentek, szinte álmosítóan csendes volt minden.
Szerettünk volna valami újat is megnézni, ezért Fábiánsebestyén felé indultunk el. Itt a határban található egy Pusztatemplom, ami jelen állapotában csak egy kis faldarab a dombtetőn. A település előtt található egy mezőgazdasági telep, amely hátsó kapujához a bal oldalon elvezet egy földút. Innen a telep kerítése mellett sétálva, pár száz méter múlva megtaláltuk a romot. Jelezve nincs, ismertető táblája sincs, a térkép jelöli csak egy pöttyel.
A XV. század tájékán épült gótikus templom maradványa. A Kórógy-ér partjától nem messze álló templomot Maróthy János macsói bán építtette a környéken élő földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó emberek számára, melyet Szent Sebestyén és Szent Fábián védőszentek emlékére szenteltek fel. A XVI. században a törökök elpusztították a templomot, és a környezetét, romjai azonban még a XX. század első felében is megtalálhatóak voltak a pusztában. Napjainkra már csak az egykori templom DNy-i sarka áll. (Túrautak)
Pár perces nézelődést követően bementünk Fábiánsebestyénre, és körbe néztünk a településen. A csendes kis községet elhagyva, nemsokára egy nagyon szépen rendben tartott szélmalomra akadtunk, a Cserna – féle malomra. Bár a malomnak nincsenek vitorlái, a környezete és maga a malom belseje is szép. Úgy döntöttünk, hogy itt megpihenünk, és ebédelünk. Ebéd után körbejártuk a területet, és még a malomba is bejutottunk. Bár eredetileg a kulcsot a faluban kellett volna elkérni, valaki elfelejtette bezárni, így sikerült belül is megnézni, amivel csak a sok galambot zavartuk meg…
Fábiánsebestyén határában korábban még két szélmalom is működött, ám mára már csak az egyik maradt fent. Az úgynevezett Cserna-féle (vagy Horváth János-féle) szélmalom a Gádoros felé vezető út mellett áll jó állapotban, hála a felújításoknak.
A malom a 20.század végére már erősen megrongálódott, csak a tetőzet nélküli téglafal állt a pusztában, a hozzá tartozó épületek sajnos már korábban megsemmisültek.
2001-ben kezdett jobbra fordulni a malom sorsa, amikor teljesen fel lett újítva, új tetőszerkezetet, vitorlákat, és belsőszerkezetet kapott, így ismét régi fényében tündökölhet. Sajnos a vitorlák azóta lekerültek, mert a szél megrongálta őket, de a malom egy gyönyörű hétvégi kirándulási célponttá vált, főként a szalonnasütő hely kialakítása után. A malom kulcsát bárki elkérheti a Mentési Központból, így bármikor meglátogathatja a fábiánsebestyéni szélmalmot. (Kirándulástervező)
Erősen a délutánba hajlott az idő, ezért csak rövid ideig kószáltunk még ezen a vidéken. Lassan elindultunk hazafelé.
