Évekkel ezelőtt az adventi időszakban kilátogattunk Bécsbe, célzottan a karácsonyi vásárba. A kijutáshoz a Railjet szolgáltatást vettük igénybe, s hazafelé is azzal jöttünk. Akkor még a Westbanhof-ra érkezett a vonat, s a szállásunk rögtön az állomás mellett volt. Akkor vált kedvencé a Railjet, és fogott meg Bécs hangulata. Örökre emlékezetes maradt az akkori látogatás, így idén sort kerítettünk egy ismétlésre.

Pénteken reggel a Keletiben szálltunk fel a már jól ismert vonatra, igaz most egy kategóriával feljebb váltottunk jegyet, ugyanis az utazóközönség kissé megváltozott, s szerettem volna nyugalomban utazni. Jól választottunk, kényelmes és gyors utunk volt.  A főpályaudvarra érkeztünk meglehetősen rideg időben, és amíg vártunk feleségem barátnőjére, aki segédkezett a szállás foglalásban és helyi jegyek megvételében, a peronon nézelődtünk.

Már előző látogatásunk során tapasztaltuk, hogy a tömegközlekedés mennyire jól szervezett. Most sem láttuk kárát annak, hogy vonattal jöttünk és a tömegközlekedést használtuk. Villamos villamos hátán, mindenféle típus képviselteti magát, s persze a metró és számos buszvonal is segíti a közlekedést.

Gyorsan eljutottunk a szállásunkra, ami kényelmes volt, bár erősen retro és minimalista irányzatot képviselt. Hamar bejelentkeztünk, s noha a szobát még nem foglalhattuk el, a csomagokat átvették megőrzésre. Hozzá kell tenni, hogy igyekeztünk szolidabb áron jegyzett szállást keresni.

Kezdésnek a Mariahilfer Str. kerestük fel, amolyan nosztalgia okán. (Bár amikor ez sláger volt, én nem jártam itt, csak sokkal később.) Nézelődtünk, sétáltunk, majd betértünk egy helyre szendvicsért. Itt tapasztaltuk azt, ami később sokszor visszaköszönt: „elfoglaltuk” Bécset! Nagyon sok vállalkozás alkalmaz magyar munkaerőt, vagy egyenesen magyar tulajdonban van.  Magyarul tudtunk társalogni a szállodában és vásárban is. Az is igaz, hogy odakint más nyelvektől sem estek kétségbe, és az angol itt is általánosan beszélt nyelv, akár az iráni felszolgáló, akár a fülöp-szigeteki gofris a beszélgető alany.

Felfrissülve vágtunk neki egy nagyobb villamos útnak, a Hundertwasser- házhoz. Itt jelentősebb tömeggel találkoztunk, sokan akarták látni a messze földön híres építményt. A ház valóban lenyűgöző, s a környezete igyekszik is hasznot húzni belőle, mindenki találhat magának emléktárgyat bőven.

Visszafelé még bevásároltunk a tőlünk teljesen kivonult Billában, majd lepihentünk.

Szombaton egy kis havazásra ébredtünk, s a bőséges szállodai reggelit követően útnak eredtünk Schönbrunnba. A kastélynál hagyományosan rendeznek karácsonyi vásárt, de emellett még szerettünk volna sétálni is egyet. Jól időzítettünk, mert még a nagy tömeg előtt érkeztünk. A kastély impozáns, az épületekkel övezett téren van a vásár. Kezdésnek a Gloriett-hez indultunk, a csodálatos parkon keresztül. Fent van egy kávézó, ahol mesésen finomak a sütemények, a kávé pedig mennyei. A hűvös időben megtett kiadós séta után igazán jól esett a főúri környezetben kávézni.

A karácsonyi vásár ragyogó fényekkel, és hamisítatlan karácsonyi illatokkal fogadott minket. Az ünnephez köthető árucikkektől roskadozó standokon kívül bőven volt mit enni és inni is. Az innivalókat karácsonyi és a jellegzetes Shönbrunni bögrékben árulták. Meg is kóstoltam a forraltbort, ami nagyon finoman volt fűszerezve, s meglehetősen magas volt az alkoholtartalma. Az itteni vásárfia megvétele során újra magyar árusokba botlottunk…

Elég sokat talpaltunk, s hogy kipihenten érkezzünk a parlament melletti karácsonyi vásárba, pihenőt tartottunk a szállodában. Késő délután villamossal indultunk útnak, s hamarosan hömpölygő tömegben találtuk magunkat. Akkora volt a tolongás, hogy tehetetlenül sodródtunk benne. A tér szépen díszített volt, már üzemelt a korcsolya pálya, és az emeletes körhinta is. De az a rengeteg ember, az valami borzalmasan nyomasztó volt. Nem is maradtunk sokáig, csak egy apróságot vettünk egy kedves magyar kereskedőtől, és a Parlament mögött kiosontunk a tömegből. Mivel Bécsben az adventi időszakban több kisebb karácsonyi vásár is van, vannak egészen aprók és mindegyik hangulatos. Pár megállóval visszább aztán máris egy másik ünnepi forgatagban voltunk, megkóstoltuk az itteni hot-dog változatot. Nagyon jól esett, de amit igazán ettünk volna, azt nem találtunk. Császármorzsát szerettünk volna kóstolni, de lángost hamarabb kaptunk volna.  Az ünnepi forgatagot magunk mögött hagyva lassan visszamentünk a szállásunkra.

Gyorsan ránk köszönt a vasárnap reggel, nem volt mit tenni, szedelőzködtünk. Elköszönve a szállodától, máris egy villamoson ültünk, útban az állomásra. Hazafelé a hazai Ec-vel jöttünk, amelynek kényelme vetekedett a Railjet által nyújtottakkal. Igaz, itt nem volt büfékocsi, és a wifi sem erőltette meg magát, de nagyon kellemes utazásban volt részünk Budapestig. A keletiben aztán szembesültünk az itteni valósággal, a másik vonat, amire át kellett szállni, jókora késést szedett össze.  De rendben hazaértünk, ismét szép élményekkel gazdagodva.