Bagi-malom

Január végén folytattuk kalandozásunk a szélmalmok nyomában. Lassan sikerül sorra venni az összeset, és ezzel az úttal szépen gyarapítottuk a meglátogatott malmok sorát.

Kiskunfélegyházán kezdtük meg a körutat, a Pajkos-Szabó féle szélmalmot kerestük meg, amely nem az eredeti helyén látható, 1961 -62-ben telepítették át a Kiskun Múzeum udvarába. A malom 1860-ban épült, az 50-es években még működött. Igazi különlegesség, mert alulhajtós és az egyetlen ilyen alföldi malom, ami megmaradt. A múzeum sajnos zárva van, de szerencsére az építmény a hátsó udvarban áll, így rálátni. A kerítésen keresztül néztük meg jobb híján, de így is tetszett.

A malomtól átmentünk az állomás hátsó részére, korábban fotóztam itt egy Frigyládát. Kíváncsi voltam, ott van-e még, s milyen állapotban. Ott volt, ahol évekkel előtte is, csak sokkal rosszabbul nézett ki.

A várost elhagyva belevetettük magunkat a tanyavilágba, s mindenféle földutakon araszolva, egy ligetes erdőrésznél megtaláltuk a következőt. A Bagi-malom két megye határán áll, egy kis magaslaton, vitorlák nélkül. 1866-ra teszik az építését, utolsó tulajdonosa a Bagi család volt. Az államosítás után szövetkezeti tulajdonba került és lassan magára maradt. A vitorla nélkül álló malom külsőre nincs rossz állapotban, bejáratai zárva vannak. Az csak később derült ki, hogy egy francia matematikatanár dolgozik azon évek óta, hogy megmeneküljön ez a műszaki emlék.

Tekeregtünk még Pálmonostora határában, és egy öreg temetőre bukkantunk. Megnéztük a sírokat, s próbáltunk pár feliratot elolvasni. Az eddigi dűlőutakon indultunk Tömörkény felé, útközben egy takaros gazdaságot is láttunk saját kápolnával. Megálltunk itt is, de csak pár jópofa kutyus örült nekünk, de be nem jutottunk, így haladtunk tovább a következő malomig.

Felgyőtől nem messze található a Felsőmajori szélmalom, ami jelenleg egy húsüzem területén áll. Vitorlái ennek sincsenek, nem is látogatható, sokat nem tudtam meg róla.

Kunszentmártonban két malom található, a Szentesi út környékén. A település határához közelebbi, ami egy kis közben van, összedőlt. A kis dombon ma már csak a romok láthatóak, a több mint 150 éves építmény, bár védelem alatt állt, szomorú sorsra jutott. Kicsit szerencsésebb a tőle nem messze lévő másik malom, ami magánterületen van. Ez a malom még áll, vitorlái nincsenek, a tetőzet hiányos, láthatóan nincs hasznosítva, de a környezete rendezett.

Erre a napra már csak egy szélmalom felkeresése volt hátra, amit Tiszasason találtunk meg. A Szőlőhegyi út 10. szám alatt lévő malom sincs kirobbanó formában. Teteje beszakadhatott, a megmaradt falakat úgy hasznosították, hogy kapott egy tákolt belső tetőt. Raktárnak használhatták, jelenleg eladó, állapota erősen romlik.

A nap hosszúra nyúlt, és sok új dolgot láttunk. Sajnos a kevés megmaradt szélmalom is egyre fogyatkozik,  a műemlék védelembe vétel igazi szándék nélkül semmit sem ér. Maradt még felfedezni való malom, bár nem túl sok. De időnként érik az embert meglepetések, találtunk már úgy is malmot, hogy a forrásokban nem szerepelt. Amint teljes lesz a sorozat, jelentkezünk egy összefoglalóval.

 További képek .