Születésnapi utazás

Augusztus második felében feleségemtől egy utazást kaptam közelgő, 50. születésnapomra. A kerek évszámhoz méltó, régi vágyamat teljesítő utazás vált valóra. Vasútbarátként nagyon kíváncsi voltam a Semmeringi vonalra, így a cél ennek a híres vasútvonalnak a felkeresése volt. Külön érdekesség volt, hogy ez volt az első társasutazásunk, ráadásul busszal és vonattal. Ifjúkorom óta nem voltam busszal kirándulni, így érdekes élménynek ígérkezett.

Egy pénteki napon indultunk el autóval, hogy elérjük az utazás kiinduló pontját, Sopront. Volt szerencsénk már többször is felkeresni ezt a csodás várost, a blogon is írtunk róla korábban. Mivel korábban alaposan körül néztünk már a városban, most lazulósra vehettük az itt tartózkodást. Élvezettel sétáltunk a már ismerős helyeken, s érdeklődve vettük szemügyre autóból a hangulatos utcákat.  

Szállásunk az erdő szélén, egy nagyon csendes helyen volt, mely igen kellemes pihenést biztosított. Annyira békés volt a hely, hogy reggel egy őz ácsorgott a bejárattal szemben, álmosan figyelve minket.

A buszos kiránduláshoz a vasútállomás parkolójában volt a gyülekező, s amíg vártuk a járművünket, benéztem az állomásra is.

A busz pontosan érkezett, a beszállás és indulás nagyon jól szervezetten zajlott le, mire elhelyezkedtünk, már úton is voltunk. A busz kívül-belül ragyogott a tisztaságtól, jól felszerelt és kényelmes volt. Az idegenvezető mindenre figyelt, és kellően színes és alapos tájékoztatást kaptunk a látnivalókról. Az útitársakról sokat nem tudok elmondani, szinte fel sem tűnt, hogy társasutazáson vagyunk.

Gloggnitzig buszoztunk egy rövid megállással, közben hallgattuk az idegenvezetőt és figyeltük a tájat. Gloggnitz városkájában aztán felkerestük a Lindt csokoládégyárhoz tartozó mintaboltot. Ez egy igazi csokoládé menyország, kedvére vásárolhat és kóstolhat mindenki a csodás édességekből.

A városka felett található egy várkastély, mely jelenleg leginkább esküvői helyszínként működik. A várkastély és a hozzá tartozó park szabadon látogatható, s meg is éri eljönni ide. Rálátni innen a vasútvonalra, a készülő Bázis alagútra, és a hegyekre is.

Innen visszamentünk az állomásra és buszról másik közlekedési eszközre váltottunk. A híres vasútvonalat a helyi vasút szerelvényével jártuk be, s bár a tereptárgyak innen nem igazán láthatóak, a környék látványa viszont elvarázsolt minket. Csodás kis völgyek, köröttük égbe szökő hegyek, hatalmas erdők, néha sejtelmesen feltűnő várkastélyok követik egymást. A hangulatos vonatút után újra buszra szálltunk, Mürzzuschlagtól tovább kanyarogtunk a  84 km hosszú, kristálytiszta vizű Mürz patak mentén.

Az út végállomása Mariazell volt, s közben egymást érték a szebbnél szebb látnivalók. Bármerre néztünk, minden üde zöld volt, rendezett és csendes. Sehol egy szemétkupac, elhanyagolt környék.

Mariazell aztán feltette mindenre a koronát. A hegyoldalban lévő, elképesztően szép települést fenséges hegyek ölelik körbe. A városka kis házaival, fogadóival, kávéházaival igazi mesevilág. Gyalogosan könnyen bejárható, bár kedvelt zarándokhely és turista célpont, s sokan is voltak, nem tűnt nagyon zsúfoltnak. A parkolóból egyenesen a Bazilikához sétáltunk el, mely szintén szabadon látogatható, csak fényképezni tilos. Egymást érik a zarándok csoportok, időnként együttesek adnak koncertet bent. Ottjártunkkor magyar nyelven miséztek, amibe jól esett belehallgatni…

A kis utcákon kedvünkre barangolhatunk, nézelődhetünk. Felvonóval felmehetünk a közeli csúcsra nézelődni, de elidőzhetünk a számtalan kávéház teraszán is, a kilátópontokról pedig beláthatjuk az egész környéket.

Hazafelé más szemszögből csodálhattuk meg a tájat, s meg is egyeztünk feleségemmel, hogy ide majd kettesben is visszajövünk, mert maradt még látnivaló és szépség bőven, amit felfedezhetünk magunknak.

További képek: