Az elmúlt hétvégére újra sikerült összehozni egy nagyobb kirándulást, igaz a hazaút elég kalandos lett. De minden jó, ha a vége jó!

Az első megálló a Tiszánál, egészen pontosan Kiskörén, a zsilipnél volt. A zsilipen átvezető út után, a hallépcsőt elhagyva érkezünk meg a Jóreménység-szigethez. Voltunk már itt pár éve, s már akkor elvarázsolt minket a hely hangulata. Akkor még semmit sem tudtunk az itt készült filmről, amit Ljasuk Dimitrij forgatott a Covid-járvány idején. A film egy meghatározó mű, a sziget pedig zarándokhelye lett sok természet szerető embernek.

Akad itt számos horgászhely, pihenőpad, szabadstrand öltözővel, s lelkes önkéntesek által idevarázsolt hangulatos közösségi kert is. Elidőztünk kicsit az egyik padon, elmerülve a táj szépségében.

Innen tovább mentünk az abádszalóki Szent Moric-kápolnához. Évekkel ezelőtt már útba ejtettük, de akkor olyan sár volt az úton, hogy csak messziről csodáltuk meg. Aztán, amikor újra erre jártunk, épp feltúrták az utakat, azért maradt el a felfedezés. Az 1892-ben felszentelt neogótikus kápolna egy kunhalmon magasodik a sík vidék fölé. Már messziről vonzza a tekintetet, és uralja a látványt. Igazából közelebb van Kunhegyeshez, de Abádszalókhoz tartozik. Jól látható az útról is, s jelenleg a gazdasági aszfaltúton könnyen elérhető a kápolnához vezető kövezett mellékút.

A kápolna maga az 1970-es évekre elhagyottá vált, a rongálók és a tolvajok szinte a földdel tették egyenlővé. A berendezés nagy részét elhordták, a kriptákat kifosztották. Egészen 2014-ig romosan állt, amikor is elkezdték a felújítását, amit a rákövetkező évben be is fejeztek. Bár manapság is ráférne egy kis törődés, még így mesébe illően szép. Kiépített parkolója és esőbeállója is van, de lassan kezdi újra birtokba venni a természet. Az orgonák már kinyíltak, kellemesen illatoztak az egyéb mezei virágokkal. Itt útjára engedtem a drónt is, megörökítvén fentről is a látottakat.

Kunhegyesre is betértünk egy kitűnő ebéd erejéig. Ha erre járnak, érdemes alaposan megnézni a városkát, ha másért nem is, de a templomért és a szélmalomért megéri!

Nem olyan régen, a milánói világkiállítás híres épülete, a Sámándob Karcagra került, elmentünk hát megnézni. Természetesen a közelben lévő lombkorona sétányt is megjártuk. A Sámándob egy pihenőparkban található, érdekes és szép épület. Azt mindenki maga dönti el, hogy az a sok pénz, amit elköltöttek rá, megérte-e?! A Karcagiak biztosan örülnek neki, bár van itt más látnivaló is, például a szélmalom, de a közelben van a Zádor-híd is.

Még pont belefért a napba, hogy elugorjunk Kabára, a cukorgyárhoz, ahol a parkolóban ki van állítva a cukorgyár régi gőzöse, egy másik traktorféle szerkezettel. Úgy tudtam, hogy két gőzös van itt, de csak egyet találtunk. A másikat pár éve átvitték Budafokra, ma is ott rozsdásodik, várja, hogy jobbra forduljon a sora. A környezete rendben van, de a kiállított gépek állapota siralmas…

A nézelődést követően a késő délutáni órákban indultunk haza, de az út nem a szokásos módon sikerült. Még induláskor egy közeli kúton tankoltunk, de akkor még minden rendben volt Tuckóval. Aztán éreztem, hogy nem fut simán, fuldoklott és bizonytalan lett a „járása”. Már visszafelé tartottunk, amikor elkezdett emelkedni a fogyasztás, a vízhőfok, és ezzel párhuzamosan kezdett fogyni az ereje. Annyira lelassult, hogy a Ceglédi emelkedőt alig bírta teljesíteni. Hogy adjunk neki egy kis pihenőt, Albertirsán megálltunk a kútnál. Itt kiolvastam a hibakódokat, s bár a műszerfalon még semmi nyoma nem volt hibának, de már sorra dobta az EGR-től kezdve az összes kódot a telefon, aminek a kipufogó rendszerhez köze volt. Ellenőriztem az olajat és a vizet, de minden rendben volt. Arra gondoltam, hogy a tankolt üzemanyag lehet a ludas, mert egyszerre ennyi minden nem mehet tönkre…Így az OMV kúton rátankoltam a rendkívül drága prémium üzemanyagot a meglévőre. Aztán elindultunk lassacskán, erőtlenül hazafelé. Pilisnél megdöbbenve vettem észre, hogy harckocsikat megszégyenítő, álcázó füstöt húzunk magunk után! Beálltunk egy mosóba, mert már mindenhonnan dőlt a füst a kocsiból, ott meg van víz, ha oltani kell…

Megálltunk, és néztük, ahogy lassan eloszlik a füst, ami a kocsi hátulján vastag fehéres-kékes pernyét képezett. Mivel mást nem tapasztaltunk, továbbra is „rendben” volt minden, megkockáztattunk egy indítást. Tucko füstölgés nélkül indult, de mielőtt útra keltünk volna, összepakoltunk, és készenlétbe helyeztük a tűzoltó palackot, minden esetre felkészülve. A gép lassan kezdte visszanyerni az erejét, a hibakódok egymás után szűntek meg, és kezdtek az értékek normális szintre állni. Mire hazaértünk, megtáltosodott a paripa, elmúlt minden baja…

Beigazolódott tehát a gyanúm, hogy valami nagyon nem volt rendben az üzemanyaggal, amit az első kúton vettem…