Tanyavilágban kalandoztunk
Szélmalmok nyomában, sokadik felvonás.
Újabb kalandra indultunk, hogy tovább kutassunk szélmalmok után. De mielőtt belekezdtünk volna a tényleges kutatásba, Lajosmizsénél letértünk az útról. Ha már erre jártunk, felkerestük a csodás óriástölgyet. A GPS szépen elvezet ide, a tanyák között kanyargó homokos úton, nyugodtan ráhagyatkozhatunk. A fa egy mező szélén van, turista jelzés is vezet ide, a hűs lombok alatt egy pad várja az utazókat. A fa magassága érdekes módon távolabbról nem olyan feltűnő, de amint belépünk a lombok alá, ámulatba ejtenek a méretek.
Hamisítatlan tanyasi hangulat uralkodik a tájon, csendes és visszafogott itt az élet.
A fától nincs messze a Mizseszék-Pusztatemplom romja, ezt korábban már felkerestük. Úgy voltunk vele, hogy ha már eddig eljöttünk, megkeressük a volt Hantháza vasútállomást is. Az állomásépület most lakóház, vasútra csak pár talpfa és az emléktábla utal…
Mivel tulajdonképpen a szélmalmokért indultunk neki, így itt rá is tértünk a Csemői Szélmalom dűlőre. A régebbi írások szerint és egy régi térkép jelölése alapján itt két malom is volt. Egy szélmalom és közvetlenül mellette egy szárazmalom. Egy kb. 10 évvel ezelőtti képen a malom már csak fákkal körbevett, fűvel benőtt halmocska volt. Bár lelkiismeretesen végigkutattuk a dűlőt, már a nyomát sem találtuk…
Feleségem közben javasolta, hogy nézzünk be Szankra. Itt a közelmúltban épült Kiskun Emlékhelyet kerestük fel. A csendes tájba szinte belesimul a kun motívumokat is tartalmazó látgatóközpont épülete. A kiállítás egy kisfilm megtekintésével indul, innen indulhatunk a történelmi utazásra. A tablókról, a filmből és kiállítási tárgyakból tájékozódva, alaposan megismerhetjük a kunok történelmét. A szabadtéri kiállításon nem annyira a kunok, hanem a tájegység egykori használati tárgyai és az emberek életének bemutatása hangsúlyosabb. De van itt azért kifogástalan jurta, földbe vájt kunyhó is. A séta végén a kiállításon is szerepet kapó ásatási helyszín, az erődített templom egykori helyén nézhetünk körül. Nálam az emlékhely ötösre vizsgázott, nagyon informativ, modern és színvonalas a kiállítás.
Innen Balástya volt a következő tervezett célpont. A térképek és régi leírások szerint a Balástyáról Forráskútra vezető út mellett két romos malom is megtalálható volt korábban. A leírás elég pontosan megadta a helyszínt, de hiába tekeregtünk a tanyák között a homokos utakon, sehol nem találtunk semmit és nem vettük hasznát a párhuzamosan nézett műholdképeknek sem. Az egykori malmok felkutatásához úgy néz ki, más nyomon kell elindulni. Hiába szedtem elő katonai felmérési térképeket is, azóta rengeteget változott a táj…
Jól álltunk, három malomból egyet sem találtunk…De nem fulladt kudarcba az utazás, nagyon jó kalandozást tettünk a tanyavilágban.
A nap végére tartogattam azért egy érdekes malmot, mely nem is volt messze innen. Balástyától az ellenkező irányba indultunk el, a földeken kanyargó úton, nem messze az autópályától. A balástyai tanyák között tekeregve egyszer csak egy dombocskán trónoló szélmalomba botlik az utazó. A malom környéke pedáns rendben van, körbe van kerítve, és maga az építmény, bár vitorla nélküli, mégis szép.
Ez a malom nem illik bele a sorba, ugyanis egészen fiatal. Annyi kötődése van az eredetihez, hogy a Fehértópusztai egykori malom rajza alapján készült. Az a malom sincs már meg, összedőlt pár éve. Mára csak a malomdomb, a palást pár téglasora, és a faanyag pár darabja hever a gazban.
Ez a malom 2000-re lett készen, akkor még vitorlája is volt. A leírások szerint a felső szinten egy régi hengermalom van, amivel korábban darálni is lehetett, az alsó szint nyaralónak volt kialakítva. Egy vihar később letörte a vitorlát, ami nem is lett újra helyreállítva.
A terület, ahol a malom van, magánterület, így nem is látogatható. A környéken nincs is nagy mozgás, traktorosok járnak erre legtöbbet. A malomra azért figyelnek, mert nemsokára, ahogy megálltunk, a hátsó épületekből elbújt valaki, s szemügyre vett minket, de intésünket, köszönésünket nem fogadta.
Nem is maradtunk sokáig, megnéztük, amit lehetett, csináltuk pár fotót, és elindultunk kifelé a tanyavilágból a nagyváros felé…