A legutóbbi kirándulás során egy kis tiszavidéki drónozást terveztem. Csépa határában egy arra alkalmas helyen meg is álltunk, s pár perc múlva már a levegőben is volt a gép. Úgy terveztem, hogy az itteni repülést követően majd a pontonhíd és a Tisza lesz a következő, amit fentről is megnézek, fotózok.

Kezdetben nem volt semmi baj, még az időnként hisztis Mydronspace alkalmazás is rendben tette a dolgát. Az ég tiszta volt, a gyengénél kicsit erősebb szél fújt, kezdődött a hőség, de még kora délelőtt voltunk. A napraforgó táblák pedig élénken színezték a tájat.

Az első akkumulátorral voltam fent, készült pár fotó, egy rövid videó. Egy a közelben kaszáló traktorost akartam még becserkészni, amikor valamilyen kereplő zajt hallottam a gép felől. A kijelzőn nem látszott más, minthogy egy kicsit beremegett a gép. Rögtön megszakítottam a feladatot, és hazahívtam a gépet. A gép még irányba állt, de aztán felfüggesztette a repülést 92 méter magasan. A zaj egyre nagyobb lett, majd egy rövid sípolás után lezuhant, egyenesen egy búzatáblába. A másik drón zuhanásaiból okulva le se vettem a szemem a földet érés helyéről, de mint kiderült ez felesleges volt.

A gép a zuhanás helyét megjelölte a térképen, azt előre is hozta az applikáción, és villogó ponttal megjelölte, a saját pozíciótól egy nyíl mutatta az irányt. Így könnyen a zuhanás helyére jutottam, de a magas búzában semmit se láttam, így a gép által felkínáltak közül a hangjelzéses helymegjelölést választottam ki. A ledet hiába villogtatta volna, úgysem lehetett volna látni.

Az éles hangot követve hamar a kezemben volt a gép. Az már rögtön látszott, hogy a jobb első rotortartókar erősen elhajlott, kettévált a borítása és rotorlapát sem maradt rajta. A géptest szemre egyben volt, és a kamerán sem láttam semmi sérülést. A repülésnek így vége szakadt, a gépet eltettem, s folytattuk az utunk.

Otthon aztán jött az alapos bevizsgálás és ellenőrzés. A gép elektronikus analízise nem tárt fel semmi hibát, gimball, kamera és motorok rendben. A sérült kar meghajlott, és elcsavarodott, a lapátok leváltak róla. Valószínűleg ez fogta fel ütközést, amikor földet ért. Arra nem derült fény, hogy mi lett a lapátokkal, viszont a sérült oldalon, a hátsó karon is találtam egy félig törött lapátot. Talán valami madár nekiment…

Mivel drónt még sosem javítottam, az internethez fordultam segítségért. Írtam pár szervíznek, érdeklődtem pár csoportnál, és alkatrész után kajtattam. Pontosan 11 szervíznek írtam, amelyek úgy tűntek szóba jöhetnek. Ebből kettő méltatott válaszra, az egyik sajnálta, de nem tudott segíteni. A másik, egy pécsi szerviz már kecsegtetőbb volt, ők megígértek, ha lejut hozzájuk a gép rendbe szedik.

Alkatrészt azonban sehonnan nem sikerült szerezni, úgy néz ki az Autel erre nem nagyon gondolt. Se E-bay, se hivatalos oldal, se Temu és társai. Vagyis az Aliexpress dobott hozzá hátsó kart, 20.000 Ft-ért.

Kerestem sérült gépet is, de a piacon egy volt, de azt is csak egy másikkal együtt adták 250.000 Ft-ért.

Tartalék propeller volt a készletben bőven, azt nem is kerestem.

Némi várakozás után összedugtuk a fejünk a feleségemmel, és elkezdtünk ötletelni. Bandázsolás, külső fémes erősítés, melegítés, ragasztás jutott az eszünkbe hirtelen.

Minap aztán előszedtem modellezős szerszámokat, felszereltem az asztalra a kis satut és a nagyítós lámpát, majd kivettem dobozából a sérült jószágot. A szerkezet alapos ismeretének hiányában a teljes bontást elvetettem, csak a hajlott kart választottam le a gépről. Ekkor a kar alsó borítása le is esett a helyéről, ez még jól is jött. Az elgondolt javítási metódust ezen szándékoztam kipróbálni, ha ez tönkre megy, még nem akkora baj. Úgy döntöttem, hogy elsőnek a satuba befogva, lassan egyengetem az elhajlott alkatrészt. Ezzel úgy 70 százalékban sikerült az eredti alakjára formálni. Ekkor jött a házastársi segítség! Két sütőkesztyűt felvéve, a kezembe vettem a borítást, a feleségem pedig a hajszárítóval elkezdte óvatosan melegíteni. Egy darabig semmi sem történt, majd hirtelen igen képlékennyé vált a levált rész. Óvatosan kiegyenesítettem és a kívánt formában tartottam míg lehűlt. A hőkezelés hatására szinte minden sérülés eltűnt róla, és egyenesbe is állt. Viszont kissé keményebb is lett, mint korábban volt.

Mivel úgy látszott ez járható út, elkezdetem a kart is a satuval egyenesíteni, formázni. Egyenesbe viszonylag hamar visszatorzította a satu, de a csavarodás benne maradt. A drónt és a motort alufóliával burkoltam, nehogy a hő valami kárt okozzon és melegítés után formáztam tovább. Amikor már az alsó borítást enyhe feszítéssel rá lehetett tenni, azt ragasztóval bekentem, és kb. 1 centinként gyorskötözővel rögzítve a helyére illesztettem. A kart ezután visszaszereltem a gépre, és összehasonlítottam a másik oldallal. Jól látszott, hogy még mindig van benne egy kis csavarodás.

Újra jött az alufólia, és a feleség segítő keze. A hajszárítóval melegített kart, amikor meglágyult elkezdtem a másik karral egyező állásúra csavarni. Amikor szemre jónak látszott, jött a visszahűtés.

A maszkolást eltávolítva az asztal lapjára állítva ellenőriztem a karok helyzetét és vízszintet. Mindent rendben találtam, úgy láttam, hogy minden a helyén van. A karon rajta hagytam a gyorskötözőket, csak a szárukat vágtam le. Ezt követően ellenőriztem az összes propellert, majd pótoltam a hiányzó darabokat.

Jöhetett az új teszt, bekapcsoltam a gépet, vártam a diagnosztika végét. A drón mindent rendben talált, jöhetett a berepülés. A felszállás simán ment, tartotta a pozíciót, rázkódás mentesen stabilan állt. Emelkedés és süllyedés rendben, irányváltások mentek. Úgy néz ki, sikerült igazán költséghatékonyan megjavítani a gépet.

Igazából a drón is jól vizsgázott, a törzs sérülés nélkül kibírta a zuhanást. Az elektronika nem sérült, tovább üzemelt, és az applikációval sikeresen elnavigált a földet érés helyéhez. Ami viszont igen nagy hátrány, az a terméktámogatás, a hivatalos szerviz és alkatrészek teljes hiánya. Ha túl vagyunk az első nagyobb repülésen, frissítem a posztot.