Az ősz beköszöntével felkerestünk egy általunk eddig nem ismert arborétumot. Erdőtelek neve elsőre semmit nem mondott, s a település sem mutat sokat magából, aztán az egyik kanyarban feltűnik egy romantikus kis kastély.

 A Buttler kastély jelenleg romos, műemlékvédelem alatt álló épület, melynek egykori parkjából alakították ki az arborétumot.

  A kastélyt Buttler János Lajos földesúr építtette, majd ennek fia, Buttler Gábor bővíttette a mai alakjára a 18. század második felében.   A kastély érdekessége, hogy Mikszáth Kálmán 1900-ban írt regénye, a Különös Házasság ezen a helyszínen játszódik.

A kert tervszerű kialakítása már 1895-ben elkezdődött, Kovács József orvos elhatározásából. Az orvosi tanulmányok mellett botanikát is tanult, s idővel elismert botanikus lett. Ismertsége és sokrétű kapcsolatai hozzásegítették, hogy egy igazán különleges gyűjtemény jöjjön létre.

 A gyűjtemény fejlődése töretlen volt egészen az alapító haláláig, majd az államosítás megpecsételte a sorsát. A kastély és a kert pusztulásnak indult, s elég gyorsan szinte teljesen megsemmisült az egykori pompás gyűjtemény.

 Az arborétum az 1950-es években egy váratlan esemény hatására menekült meg a végső pusztulástól. Az akkori Szovjetunió moszkvai fűvészkertjéből egy delegáció érkezett hazánkba, akik ismerték az alapító munkáját, s nem tudván haláláról, őt keresték. A mérhetetlen pusztítást látva, kapcsolataikat kihasználva a kert védelem alá került, amivel megmenekült a pusztulástól s lassan újra magára talált.

 Ragyogó napsütésben érkeztünk a kapuhoz, ahol egy tábla jelezte, hogy csengetésre lehet bemenni. Volt a parkolóban pár autó, de nagy tömeg nem várakozott a bejutásra.

 A csengetés után szemügyre vettük a kastélyt, ami még így is tetszetős. A kastély nem tartozik a kerthez, csak kívülről lehet megcsodálni.

 Egy rövid várakozás után kinyílt az öreg kapu, s hamarosan el is nyelt minket a varázslatos kert. Ősz illat, színkavalkád, csend és lombok alatt kanyargó gyalogutak hamar rabul ejtenek. Nagyon jó időpontot választottunk a látogatásra, az idő meleg volt, sütött a nap és a növényzet a legszebb ruháját mutatta nekünk.

 Az arborétumon helyenként látszik, hogy valaha nagyobb figyelmet kaphatott, de mára mintha egy kicsit háttérbe került volna, s a költségvetést is szűkebbre vehették. A táblák némelyike már törött, nem is olvasható, s van, ahol csak papírlap mutatja az irányt. De akik itt dolgoznak, biztosan szeretik a helyet és a növényeket, mert igazi tündérkert benyomását kelti, az apró hiányosságok ellenére. Sok a pihenőpad, melyeken megpihenve valami szépet láthatunk, akár a tavacskát, a szigetet, vagy csak a fákat nézzük csendesen.

 Ha erre járnak, és útjuk során szükségük van egy kis mozgásra, feltöltődésre, vagy csak szerelmesei a növényeknek, bátran csengessenek be ide, nem fognak csalódni!