Miskolc
Miskolc, a vonzó város
Sok olyan vidéke van az országnak, amely mágnesként vonz minket, így újra és újra meglátogatjuk.
Miskolc már nem ismeretlen előttünk, sokszor jártunk erre, de huzamosabb ideig nem voltunk itt.
Feleségem születésnapjára úgy szerveztem dolgainkat, hogy három napra ide tettük át a székhelyünk. Nagyon szeretjük a város kettősségét, hangulatát.
Itt egyszerre és markánsan van együtt a régi és az új, az elfeledett szegényebb régió és a felkapott gazdagabb rész. Néhol az utcákban a régi város házai néznek farkasszemet a panelekkel, s egy modern épülettömb szomszédságában egy deszkatemplom lapul a domboldalban.
Az első napon csak ismerkedtünk a város ez idáig nem látott részeivel, így sorra vettük az Avasi pincesort, a szomszédságában lévő csodás református templommal. A kilátóba nem mentünk fel, azt tavasszal néztük meg, akkor még építés alatt volt. Megálltunk egy pillanatra a felsővárosi református templomnál is, szintén varázslatos egy épület.
Nagyon kedveljük a belvárost, a régi házakkal, a homályos árkádokkal, zegzugos átjárókkal, s persze a sétáló utcában csatangoló villamos sem maradhat ki a sorból.
A ragyogó őszben átgurultunk Miskolctapolcára egy jó kis sétára a parkban.
Másnap reggel aztán a környéken indultunk kirándulásra, bár kezdetben hatalmas köd volt, később ezt felváltotta a ragyogó napsütés. Szirmabesenyőn megálltunk a Szirmay-kastély mellett, s hűvös ködös időben körbe is jártuk.Boldván felkerestük a református templomot, amely szerintem az egyik legszebb ilyen épület, elég sokat is időztünk mellette.
A következő célpont Rudabánya és a közelben lévő látnivalók voltak. A környék csodás, változatos terepviszonyokkal. A településeken azért látszik, hogy elbánt velük a gazdasági élet, s sajnos a perifériára szorultak.
Rudabányán megnéztük a látogató központot, majd tettünk egy sétát a híres tóig, és annak a partján fotóztunk egy darabig. Innentől aztán csak autókáztunk a mesésen színes őszben ezen az érdekes tájon.
A sok szépség közül mindenképp kiemelném a Zubogyi református templomot, ami szintén különleges egy épület.
Másnap reggel aztán Lillafüreden kezdtünk, igyekeztünk még a nagy tömeg előtt tenni itt egy sétát. Jól időzítettünk, mert még a szinte üres volt a hely, kellemesen körbesétáltunk egyik kedvenc kirándulóhelyünket.
A hazavezető út másképp alakult, mint ahogy terveztük, de így lett emlékezetes. Az eredeti tervekkel ellentétben Putnoknál Királd felé vettük az irányt, s nem is bántuk meg. Az ország egyik olyan szegletébe jutottunk el, ami méltatlanul elfeledett, pedig alig lehet leírni, milyen szép!
A vasút már rég nem üzemel, pedig egy kis gőzös vontatta nosztalgia járat sok érdeklődőt vonzana ide, így viszont csendes, és magával ragadó.Ózdra aztán a szegénysoron keresztül érkeztünk meg, mely eléggé eltért az addig látottaktól.A városon most csak áthaladtunk, és csak Pétervására benzinkútján pihentünk meg.
Onnan aztán az elmúlt napok élményeivel telve, csendesen andalogtunk hazáig.
További képek:
