Május második hétvégéje igazi különlegességet tartogatott, hiszen ekkor rendezték meg a „II. Ikarus találkozó”-t. Nagyon kedvelem a Faros buszokat, s biztos voltam benne, hogy lesz ott csemege számomra is. S hogy ne csak pasis program legyen, kapcsoltunk hozzá egy kis tekergést is, így odafelé a már jól ismert, és nagyon kedvelt 77-es úton mentünk. Most sem csalódtunk, hiszen a tavalyi is csodaszép volt.

Pár kép a találkozóról:

A 77-es út, és környezete tavaly:

És most :

Az utat most is színes virágmezők szegélyezték,  amíg elértünk Tapolcára, mely már nem csak a Nohab-ok miatt, hanem önmaga miatt is kedvelt úticélunk lett. Amint oda értünk, tapasztaltuk, hogy nem csak minket érdekel az esemény: ...

Ezt is megértük, Desiro motorvonat állt szolgálatba a ráckevei HÉV vonalán. A híradásokból tudjuk, hogy  nem kevés gond van a HÉV körül, ezen igyekszik enyhíteni a MÁV, ha már a kezelésébe került. A próbajárat után, ma munkába is állt egy motorvonat, szokatlan látványt nyújtva. Bár ritkán, de akad erre érdekes jármű, lásd legutóbb a nosztalgia gőzös, most meg a Desiro. A próbajáratról lemaradtam, de ma volt annyi időm, hogy kiugorjak megnézni a "csodát"

A volt Szigetmajor megállónál csak a nap hevítette a pályát, amikor kiértem. Aztán nemsokára jött a megszokott járat.

Nem volt más hátra, mint megvárni, amíg Szigetcsépen kereszteznek, és lassan elő is bújt a Desiro.

Adott egy szép tiszta hangjelzést, ...

Amikor járjuk az országot, vagy csak a napi dolgainkat intézzük, ha lehetőség van rá a vasút felé kanyarodok. Érdekes világ tárul ilyenkor a szemem elé, mely hol színes, hol fakó. Egyszerre van jelen az elmúlás, a pusztulás és a modern technika. Forgalmas útvonalak, gazzal benőtt vágányok, megszokott vagy éppen különleges járművek kerülnek elém. Vannak kedvelt helyeim, ahová visszatérek időnként, de rendre fedezünk fel új állomásokat, felhagyott vonalakat is. A mostani válogatás a vasút menti csatangolások képeiből jött össze, amelyek eddig kimaradtak. A sor nem teljes, hiszen rengeteg kép készült már, s bízom benne, hogy még sok is készül majd. Az első kép az egyik kedvenc helyemen készült, Rákos állomáson. Itt mindig akad ...

Kemence, Pest megye egyik legészakibb települése, igazán festői tájon fekszik. Tavaly, egy kellemes délutáni kocsikázás alkalmával bukkantunk rá, s rögtön rabul is ejtett minket. Nagyon szép, csendes kis község, erdőkkel övezve, fürge kis patakkal, és nem utolsó sorban a kisvasúttal. Első ottjártunkkor alaposan bejártuk, megcsodáltuk a volt vármegye házát, átkeltünk a patakon, belestünk az utcákba. Pihentünk egy jót a kisvasút előtti réten, fentről nézve a patakot. A kisvasútnál még üzemszünet volt, s ilyenkor a múzeum sincs nyitva, így felvettük az újra meglátogatandó helyek listájára ezt az apró falucskát.

Üzemszünet, csendes a pálya

Egykor Vármegye háza, most iskola 

A  kisvasúttal szembeni gyaloghíd

Ötvenéves a BKV, s ez remek alkalom egy sor érdekes rendezvény megtartására. Ezek közül sikerült megcsípnem a Fehér úti nyílt napot. Még sosem jártam BKV-s nyílt napon, s most amíg feleségem a fodrásznál tovább szépült, én ott múlattam az időt. A kocsit az Árkádban hagytam, s közben az Örs Vezér téren is volt látnivaló.

Ugyanis most már a MÁV-hoz tartozó Hévnél dolgoztak, a 733-as Bobót sikerült lencsevégre kapni munka közben. A metró végállomásról különjárat ingázott a helyszínre, számos vállalati segítő közreműködésével. A nyílt napra érkezők a szerelvényt szervizlépcsőn tudták elhagyni, s onnan kordonok között lehetett bejárni a területet. Volt érdekesség bőven, hiszen nem minden nap jut az egyszerű ...