Május második hétvégéje igazi különlegességet tartogatott, hiszen ekkor rendezték meg a „II. Ikarus találkozó”-t. Nagyon kedvelem a Faros buszokat, s biztos voltam benne, hogy lesz ott csemege számomra is. S hogy ne csak pasis program legyen, kapcsoltunk hozzá egy kis tekergést is, így odafelé a már jól ismert, és nagyon kedvelt 77-es úton mentünk. Most sem csalódtunk, hiszen a tavalyi is csodaszép volt.

Pár kép a találkozóról:

A 77-es út, és környezete tavaly:

És most :

Az utat most is színes virágmezők szegélyezték,  amíg elértünk Tapolcára, mely már nem csak a Nohab-ok miatt, hanem önmaga miatt is kedvelt úticélunk lett. Amint oda értünk, tapasztaltuk, hogy nem csak minket érdekel az esemény: volt érdeklődő szép számmal. Talán egy kicsit szűkös is volt a helyszín, de ettől eltekintve nagyon jó volt a rendezvény. Az időjárás egy kicsit megtréfálta a kilátogatókat, viszont a különleges buszok kárpótoltak az eső miatt. Nem települtek rá a rendezvényre mindenféle árusok, ez külön tetszett. A maketteket árusító stand nem csak a kínálattal, hanem az áraival is ámulatba ejtett. Akkor még azt gondoltam, hogy a találkozó lesz a nap fénypontja, de tévedtem. Feleségem ötletét követve, miután mindent alaposan megnéztem, tovább gurultunk a Zalaszántón található Sztúpához.

Igazi kuriózum a hely, nagyon magasztos, szinte kézzel fogható a béke és a nyugalom. A bejárat közelében egy szerzetes tűnt fel, hagyományos viseletben, ilyet sem láttam még. Mindenhol színes imazászlók lengtek, s a tisztást uralta a Sztúpa. Felsétáltunk, megforgattuk az imamalmokat, és újabb páratlan élménnyel lettünk gazdagabbak. Innen aztán tovább gurultunk, Sümeg felé. A vár régi nagy kedvenc, most még nem volt szezon, így tolongás sem volt a környéken. Itt ettünk a vár alatt egy igencsak retró hamburgert.

Sümegről újra Tapolca felé vettük az irányt, visszafelé is a 77-es úton szándékoztunk haladni, pár fotó kedvéért. Ahogy tekeregtünk a környéken, észre vettünk a dombok között pár hatalmas parabola antennát. Így le is tértünk az útról, s felkerestük őket. A varázslatos tájban egy földi űrközpont rejtőzik, egyedi látványt nyújtva. Körülötte színes mezők, dombok amerre nézünk, magával ragadó a táj.

Onnan pedig már nem volt messze, az a hely, ami nekem a csúcspont volt aznap. Taliándörögd mesés templomromja, a Szent András templom maradványai. A falu határában lévő mezőn áll, s a késő délutáni napsütésben teljesen elvarázsolt. Romosan is fantasztikus, az ég felé törő, hajdani nagyságát idéző falaival. Szinte tátott szájjal bámultam, s jártam körbe. A természet harmóniája, a késő délutáni idill, a mező illata olyan atmoszférát teremtett, ami semmi máshoz nem hasonlítható.

Maga a falu is megér egy sétát, nagyon hangulatos. Ugyanúgy, mint Öcs és Pula, ott is akad látnivaló. Tovább haladva még benéztünk Nagyvázsonyba is, ide majd még visszatérünk. Egyrészt a vár miatt, valamint a környéken lévő romok okán. Az úton visszafelé többször megálltunk fotózni, és gyönyörködni a tájban. S bár egész nap úton voltunk, a nap eseményei, a látott szépségek, felüdülést, és kikapcsolódást nyújtottak. Hirtelen nagyon messzire, és nagyon távol kerültek a hétköznapok. Feldobva, csillogó szemmel, nyugodt lélekkel, szép élményekkel tértünk haza.