Mercedes 350 SL

A Veterán újságot lapozgatva megakadt a szemem egy nyúlfarknyi bejegyzésen. Veterán autósok versenyeznek Pekingtől Párizsig. Mit tagadjam, lázba hozott, amikor megtudtam, hogy Budapesten is megállnak. Tudtam, hogy ott a helyem, meg kell őket néznem! Fel is kerekedtünk, bár iszonyatos volt a hőség. A Felvonulási téren, egy zárt parkolóban állt a mezőny beérkezett fele. A gondos gazdák az autóik körül ténykedtek, némelyik alatt ponyva volt kiterítve, ne okozzanak szennyezést. Olyan veterán autók álltak egymás mellett, amelyeket nem sűrűn lát az ember. Némelyik típus ismerős volt, filmekből, újságokból, kiállításról, de volt újdonság is. 

Plymouth Coupe, erősen látszik rajta az igénybevétel, borultak is ...

A vasút és a közút közötti gazosban bújt meg a kis gép. Az eladó tábla nem sokkal előtte, egy fának támasztva. Meglátszik rajta a dolgos múlt és a ridegtartás. 

Nem vagyok nagy traktor rajongó, de gyerekkori emlékeim miatt, mindig felkelti az érdeklődésem a Dutrák, Rábák s más régi erőgépek látványa. Anyai nagyapám, az Adonyi Tsz traktorosaként sűrűn megjelent a háznál egy traktorral. Leginkább, egy piros, éktelenül zajos, bukókeretes gépre emlékszem, amivel néha vitt is egy kicsit. A hamisítatlan olajos gépszag mellett, széna, búza, és földszaga is volt, amit szinte most is érzek.

Kirándulásink során rendre látok hol kiállítva, hol az enyészetnek hagyva régi gépeket. Ha érdekes, vagy ismeretlen, lehetőség szerint ...

Vége a melónak, s robogok haza. Kell egy kis levezetés a munka után, s általában míg haza vezetek, le is cseng minden. A mostani változékony időjárás igazán szép felhőkkel ajándékozza meg az embert, ha az égre néz. Hazafelé tartva, a felhőket lesve fél szemmel, jött az ötlet. Jó lenne egy kis felhő fotózást csapni, olyan szépek. S amíg az ember az eget nézi, s gyönyörködik, kiszakad a heti- napi verkliből. S gondoltam egyet, s a felhők nyomába eredtünk. Nem messze tőlünk, Pécelen a kilátó alkalmasnak tűnt a felhő lesnek. Itt van egy kis emlékpark, pad, s jó levegő, szép kilátás. Igazi lazulós, romantikázós hely. Könnyen megközelíthető, érdemes felkeresni. Feleséggel és az autós kutyával, Dzsinnel kiegészülve felkerestük ...

Az M61 020, a nosztalgia járat mozdonya, látogatóban a balsorsú M61 004 torzójánál

 Robogunk, üléseink kényelmesek, előttünk megterített asztal, a gondos személyzet épp most hozza a reggelit. Vidáman suhan vonatunk, s az élen egy NOHAB dübörög! Irány a Balaton, a végállomás Tapolca…

Rajongástól övezve a főszereplő, még a Nyugatiban

Hogyan kerültünk a Nosztalgia járatra? Úgy, hogy kivételesen szakítottam a hagyománnyal, s nem bíztam a szerencsére a következő Nohabos találkozást. Hanem felültünk egyre J . Persze, nem magára a mozdonyra, hanem az általa vontatott csodás szerelvényre. Régóta szemeztem már egy élményvonatozással, s most lehetőség adódott.

Nem csalódtunk, kényelmes utunk volt

Reggel a ...

Alig álltam meg, máris jött egy Citroen Kacsa. Üde színfolt a mai gépjárművek között. Semmi sallang, csak az egyszerű technika, eltalált formavilágba csomagolva.

Pihenő napot tartottam, s a már megszokott műholdas felderítés alapján fotózni indultam. A kiszemelt fotós helyhez érve, igyekeztem parkoló helyet találni, a közelben. Ezen ténykedésem kudarcba fulladt, ugyanis az Info park és környéke dugig volt parkoló kocsikkal. Sebaj, átmentem a Kopaszi gát parkolójába. Itt megint telepítettek egy fizető rendszert, ami természetesen nem működött. Ugyanúgy, mint az előző. Az is egy darabig élő erős rásegítéssel ment, aztán hagyták. Ez a mostani sem állt jobban. Befelé még adott kártyát, de mire leparkoltam, a fizető egységek ...

Ha én lennék az a bizonyos Dzsinn, biztosan ebben tanyáznék!

Múlt hét szombaton, autós túránk során betértünk Hódmezővásárhelyre. A város főtere felé sétálva, egy kis csoportosulásra lettünk figyelmesek. A hangszórókból régi, 20-as vagy talán 30-as évek beli muzsika hangjai csalogatóan szálltak felénk. Közelebb érve, már látszott, hogy a csoportosulás tagjai mit szemlélnek. Veterán kerékpárok voltak kiállítva, közöttük korhű ruhákban a tulajok. Az elrendezés azt sugallta, mintha egy időutazás részesei lennénk. A zene, a szép környezet, az emberek között letámasztott kerékpárok, mint egy megelevenedett régi filmhíradó.

S ez lenne, a hétvégi Dzsinn lámpám...

Nem vagyok túlságon nagy kerékpár rajongó, ...

A jellegzetes épület, éppen valamit barkácsolnak rajta 

A hírekben, folyóiratokban rendre felmerül a kérdés. Megmaradjon, vagy elbontsák? Vannak érvek mellette, ellene. Szót emelnek érte a vasutas szakmát képviselők, a vasút kedvelők. Persze a politika is belekotyog, ellenérvekkel. Szólnak hírek, erről, arról.Talán a Kelenföldi pu. veszi át a szerepét, s zöldterület lesz a helyén. Vagy szállodák lesznek a területen, és lakóházak...Kell, szükséges a változtatás? Vagy őrizzük meg? Az érdeklődő meg csak kapkodja a fejét, s nem lát tisztán...Lehet, nem is akarják, hogy tisztán lássunk?

A Tapolcai gyors érkezett éppen, ki tudja meddig jár még ide?

Én, személy szerint szeretem, sok kedves emlék fűz a ...

Elérkeztem a 100. bejegyzéshez. A blogok világába vezető felfedező utam első, jelentősebb állomása. Tájékozódási, tanulási folyamat első fejezete, melyből sok új, hasznos tapasztalatot gyűjtöttem. Meglepetésemre némely bejegyzés nagy olvasottságra talált. Köszönöm az érdeklődést, s hozzászólásokat is. Az nem kérdés, hogy folytatom-e! Sokat gondolkodtam, mi legyen a 100. bejegyzés? Úgy gondolom, egy válogatás az eddigiekből pont jó lesz!

Az általatok összehozott lista :

10. Helló, Pécel!

Egy esős vonatfotós nap rövid krónikája.

http://menetszel2016.blog.hu/2016/05/15/hello_pecel#more8719244

09. Találkozás a nagy piros egyessel.

A Mosonmagyaróvári állomáson szendergő M61 001-ről szóló bejegyzés