Az M61 020, a nosztalgia járat mozdonya, látogatóban a balsorsú M61 004 torzójánál

 Robogunk, üléseink kényelmesek, előttünk megterített asztal, a gondos személyzet épp most hozza a reggelit. Vidáman suhan vonatunk, s az élen egy NOHAB dübörög! Irány a Balaton, a végállomás Tapolca…

Rajongástól övezve a főszereplő, még a Nyugatiban

Hogyan kerültünk a Nosztalgia járatra? Úgy, hogy kivételesen szakítottam a hagyománnyal, s nem bíztam a szerencsére a következő Nohabos találkozást. Hanem felültünk egyre J . Persze, nem magára a mozdonyra, hanem az általa vontatott csodás szerelvényre. Régóta szemeztem már egy élményvonatozással, s most lehetőség adódott.

Nem csalódtunk, kényelmes utunk volt

Reggel a Nyugati pályaudvaron még alig volt mozgás, amikor a Nosztalgia Kft. szerelvényét betolták a vágányra. A Nohab rajongók egyből a szerelvény elejére siettek, hogy testközelből lássák kedvencüket. A 20-as Nohab volt a szerelvény elején, noha hozzá fűződik az utolsó menetrendi Nohabos járat, most daliásan hirdeti a feltámadást. Legutóbbi, Környei találkozásunk óta igencsak megszépült. Vakítóan csillog, impozáns látvány, nyoma sincs rajta az idő múlásának. A kötelező fotózást követően elfoglaljuk a helyünket, s elindulunk a régmúlt emlékei nyomában. Minden adva van egy csodás naphoz, felejthetetlen élményekhez. Tempósan haladunk, már el is hagyjuk a tornyától megfosztott Székesfehérvári állomást. Az úton mindenhol felkapják a fejüket, autókból integetnek nekünk, az állomásokon készülnek a fotók. Nem hiába, nagy kedvenc a mozdonyunk. Programok sora várja a vonaton utazókat, de nekünk Tapolca az úti cél. Megállunk pár helyen, ilyenkor tömeg gyűlik a gép köré. Ki Nohabos zászlóval, ki Nohabos pólóban, mindenki vidáman téblábol a gép körül. A csodás napsütésben, az ország egyik legszebb táján vonatozunk. Nem tagadom, élvezem a kényelmes utazást, a légkör hozza a régmúlt emlékeinek hangulatát.

Hamarosan a Velencei-tó következik

Az ablakból a Balaton látszik

Pihenő Balatonfüreden

A balsorsú Négyeske

A kilátás a torzóból

Megérkeztünk

Pihenőben

Tapolcára beérve, teljesült az a vágyam, hogy a volt Nohab fellegvárat élőben lássam. S persze, a 4-es viszontlátása sem utolsó a sorban. A Közlekedési Múzeum oldaláról hazatért, s most Tapolcán van kiállítva. Ezen a napon ki is nyitották, belülről is megtekinthető volt a vezető állás. Tapolcán a vonatról leszállva körbejártuk az állomást, a torzót, s persze gyűltek a fényképek. Aztán egy kellemes séta a központba. A város kicsit kihalt, mintha aludna. Csak a Malom-tó környékén van nyüzsgés, de itt sem bántó a tömeg. Hangulatos kisváros, nem bántuk meg, hogy felkerestük. Az állomás közelében lévő parkban még pihenőzünk egyet, majd betelepülünk az állomásra. Egy darabig figyeljük a Hörgők jövését, menését, de aztán a odébb állunk, kicsit zajosak a gépek.

Tapolca, Malom-tó

Érdemes belesni a kapukon

 A visszaúton megvacsoráztunk, s kellemesen elfáradva csodáltuk a tájat. Bár sokat járunk a Balatonhoz, így, vonatablakból sokkal szebb…

418 307 lassan nekivág a visszaútnak

Előtte a 418 330 tette ugyan ezt, itt még indulásra vár Tapolcán

Örökké emlékezetes marad, a Székesfehérvár után, Budapest felé lezavart vágta! Százas tempóval robogott az öreg gép hazafelé!

Összességében egy csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak. S a nap értékéből semmit sem vont le, az időnként sztrájkoló klíma, s a hangosbemondót kezelő gyakorlatlansága. Az utazás minősége, amit a profi személyzet biztosított, ettől függetlenül kiemelkedő volt. Biztosan igénybe vesszük még valamelyik nosztalgia járatot.