Ha én lennék az a bizonyos Dzsinn, biztosan ebben tanyáznék!

Múlt hét szombaton, autós túránk során betértünk Hódmezővásárhelyre. A város főtere felé sétálva, egy kis csoportosulásra lettünk figyelmesek. A hangszórókból régi, 20-as vagy talán 30-as évek beli muzsika hangjai csalogatóan szálltak felénk. Közelebb érve, már látszott, hogy a csoportosulás tagjai mit szemlélnek. Veterán kerékpárok voltak kiállítva, közöttük korhű ruhákban a tulajok. Az elrendezés azt sugallta, mintha egy időutazás részesei lennénk. A zene, a szép környezet, az emberek között letámasztott kerékpárok, mint egy megelevenedett régi filmhíradó.

S ez lenne, a hétvégi Dzsinn lámpám...

Nem vagyok túlságon nagy kerékpár rajongó, bár sport jelleggel időnként bringázok. De a régi, szép dolgokat szeretem. A veteránokat meg főképp. Az itt közszemlére tett gépek, csoportosan, egyesével, és minden apró részletükben csodálatosak voltak. Bármelyik kerékpárt nézte az ember, volt rajta valami egyedi, valami szép. S mint kiderült, nem csak kiállítási tárgyak, hanem használható közlekedési eszközök! A kis csoport vidám csilingelés közepette meg is járatta a gépeket!

Az jól látszott, hogy kicsi, de nagyon elhivatott közösség rendezte a programot. Nagyszerű kezdeményezés, kivinni eme remekműveket az emberek közé! A város főtere megfelelő díszlet volt hozzá, s bár nem makulátlan állapotúak a gépek, a rozsda, a kopás, a finom részletek hozták a hangulatot. S ez így volt jó, így volt szép. Gratulálunk a kerékpárokhoz, s köszönjük, hogy részesei lehettünk!

Minden a helyén, nyeregvédő, szerszámos táska, s háló a hátsó keréknél

Egy remek sárvédő dísz

Nagypapa is itt van valahol...

Innen sem hiányzik semmi, indulásra kész

A szépség a részletekben lakozik

Most jött a gyárból a munkás

  / Talán nagyobb hírverés több érdeklődőt vonzott volna. Mi is csak véletlen botlottunk bele. De ettől függetlenül, illik a városra az elnevezés, bringás hely Hódmezővásárhely. Vannak gyűjtők, rajongók, túrákat szerveznek, pezseg a kerékpáros közélet. /