Vége a melónak, s robogok haza. Kell egy kis levezetés a munka után, s általában míg haza vezetek, le is cseng minden. A mostani változékony időjárás igazán szép felhőkkel ajándékozza meg az embert, ha az égre néz. Hazafelé tartva, a felhőket lesve fél szemmel, jött az ötlet. Jó lenne egy kis felhő fotózást csapni, olyan szépek. S amíg az ember az eget nézi, s gyönyörködik, kiszakad a heti- napi verkliből. S gondoltam egyet, s a felhők nyomába eredtünk. Nem messze tőlünk, Pécelen a kilátó alkalmasnak tűnt a felhő lesnek. Itt van egy kis emlékpark, pad, s jó levegő, szép kilátás. Igazi lazulós, romantikázós hely. Könnyen megközelíthető, érdemes felkeresni. Feleséggel és az autós kutyával, Dzsinnel kiegészülve felkerestük ...

Az M61 020, a nosztalgia járat mozdonya, látogatóban a balsorsú M61 004 torzójánál

 Robogunk, üléseink kényelmesek, előttünk megterített asztal, a gondos személyzet épp most hozza a reggelit. Vidáman suhan vonatunk, s az élen egy NOHAB dübörög! Irány a Balaton, a végállomás Tapolca…

Rajongástól övezve a főszereplő, még a Nyugatiban

Hogyan kerültünk a Nosztalgia járatra? Úgy, hogy kivételesen szakítottam a hagyománnyal, s nem bíztam a szerencsére a következő Nohabos találkozást. Hanem felültünk egyre J . Persze, nem magára a mozdonyra, hanem az általa vontatott csodás szerelvényre. Régóta szemeztem már egy élményvonatozással, s most lehetőség adódott.

Nem csalódtunk, kényelmes utunk volt

Reggel a ...

Alig álltam meg, máris jött egy Citroen Kacsa. Üde színfolt a mai gépjárművek között. Semmi sallang, csak az egyszerű technika, eltalált formavilágba csomagolva.

Pihenő napot tartottam, s a már megszokott műholdas felderítés alapján fotózni indultam. A kiszemelt fotós helyhez érve, igyekeztem parkoló helyet találni, a közelben. Ezen ténykedésem kudarcba fulladt, ugyanis az Info park és környéke dugig volt parkoló kocsikkal. Sebaj, átmentem a Kopaszi gát parkolójába. Itt megint telepítettek egy fizető rendszert, ami természetesen nem működött. Ugyanúgy, mint az előző. Az is egy darabig élő erős rásegítéssel ment, aztán hagyták. Ez a mostani sem állt jobban. Befelé még adott kártyát, de mire leparkoltam, a fizető egységek ...

Ha én lennék az a bizonyos Dzsinn, biztosan ebben tanyáznék!

Múlt hét szombaton, autós túránk során betértünk Hódmezővásárhelyre. A város főtere felé sétálva, egy kis csoportosulásra lettünk figyelmesek. A hangszórókból régi, 20-as vagy talán 30-as évek beli muzsika hangjai csalogatóan szálltak felénk. Közelebb érve, már látszott, hogy a csoportosulás tagjai mit szemlélnek. Veterán kerékpárok voltak kiállítva, közöttük korhű ruhákban a tulajok. Az elrendezés azt sugallta, mintha egy időutazás részesei lennénk. A zene, a szép környezet, az emberek között letámasztott kerékpárok, mint egy megelevenedett régi filmhíradó.

S ez lenne, a hétvégi Dzsinn lámpám...

Nem vagyok túlságon nagy kerékpár rajongó, ...

A jellegzetes épület, éppen valamit barkácsolnak rajta 

A hírekben, folyóiratokban rendre felmerül a kérdés. Megmaradjon, vagy elbontsák? Vannak érvek mellette, ellene. Szót emelnek érte a vasutas szakmát képviselők, a vasút kedvelők. Persze a politika is belekotyog, ellenérvekkel. Szólnak hírek, erről, arról.Talán a Kelenföldi pu. veszi át a szerepét, s zöldterület lesz a helyén. Vagy szállodák lesznek a területen, és lakóházak...Kell, szükséges a változtatás? Vagy őrizzük meg? Az érdeklődő meg csak kapkodja a fejét, s nem lát tisztán...Lehet, nem is akarják, hogy tisztán lássunk?

A Tapolcai gyors érkezett éppen, ki tudja meddig jár még ide?

Én, személy szerint szeretem, sok kedves emlék fűz a ...

Elérkeztem a 100. bejegyzéshez. A blogok világába vezető felfedező utam első, jelentősebb állomása. Tájékozódási, tanulási folyamat első fejezete, melyből sok új, hasznos tapasztalatot gyűjtöttem. Meglepetésemre némely bejegyzés nagy olvasottságra talált. Köszönöm az érdeklődést, s hozzászólásokat is. Az nem kérdés, hogy folytatom-e! Sokat gondolkodtam, mi legyen a 100. bejegyzés? Úgy gondolom, egy válogatás az eddigiekből pont jó lesz!

Az általatok összehozott lista :

10. Helló, Pécel!

Egy esős vonatfotós nap rövid krónikája.

http://menetszel2016.blog.hu/2016/05/15/hello_pecel#more8719244

09. Találkozás a nagy piros egyessel.

A Mosonmagyaróvári állomáson szendergő M61 001-ről szóló bejegyzés

Rohanunk. Buszra fel, le. Villamoson üveges szemmel, az ablakon kibámulva zötyögünk. A metróban fülesen zenét hallgatva, idegesen pillogunk, jön? Füstöl? A kocsival araszolunk a dugóban, fásultan megyünk pár métert, vagy az idővel versenyben vadászunk parkolóhelyre. A járdán lehetőleg senkire sem nézve, célirányosan haladunk. Mozgásterünk a város, észlelésünk korlátozott. Elszaladunk dolgok mellett, s az élet mellettünk.

Aztán egy hirtelen ötlet, egy észrevett parkolóhely, és csattan a kocsi ajtó. Megcsap a meleg, s ahogy felnézel:

Jé, itt a világ! Egy szép erkély, s csupa zöld! S a lábad alatt aszfalt helyett fű és kavics. Előtted park, árnyas fák, egy tó. Madárdal, teknősök sütkéreznek a vízben, egy gém áll őrt a ...