Elérkeztem a 100. bejegyzéshez. A blogok világába vezető felfedező utam első, jelentősebb állomása. Tájékozódási, tanulási folyamat első fejezete, melyből sok új, hasznos tapasztalatot gyűjtöttem. Meglepetésemre némely bejegyzés nagy olvasottságra talált. Köszönöm az érdeklődést, s hozzászólásokat is. Az nem kérdés, hogy folytatom-e! Sokat gondolkodtam, mi legyen a 100. bejegyzés? Úgy gondolom, egy válogatás az eddigiekből pont jó lesz!

Az általatok összehozott lista :

10. Helló, Pécel!

Egy esős vonatfotós nap rövid krónikája.

http://menetszel2016.blog.hu/2016/05/15/hello_pecel#more8719244

09. Találkozás a nagy piros egyessel.

A Mosonmagyaróvári állomáson szendergő M61 001-ről szóló bejegyzés

Rohanunk. Buszra fel, le. Villamoson üveges szemmel, az ablakon kibámulva zötyögünk. A metróban fülesen zenét hallgatva, idegesen pillogunk, jön? Füstöl? A kocsival araszolunk a dugóban, fásultan megyünk pár métert, vagy az idővel versenyben vadászunk parkolóhelyre. A járdán lehetőleg senkire sem nézve, célirányosan haladunk. Mozgásterünk a város, észlelésünk korlátozott. Elszaladunk dolgok mellett, s az élet mellettünk.

Aztán egy hirtelen ötlet, egy észrevett parkolóhely, és csattan a kocsi ajtó. Megcsap a meleg, s ahogy felnézel:

Jé, itt a világ! Egy szép erkély, s csupa zöld! S a lábad alatt aszfalt helyett fű és kavics. Előtted park, árnyas fák, egy tó. Madárdal, teknősök sütkéreznek a vízben, egy gém áll őrt a ...

Ez az eper már hazafelé, a hátsó ülésen utazott velünk

Eper szezon van, mindenfelé megjelentek az útszéli árusok, s a szedd magad mozgalmak. Szeretjük az epret, mert finom, mert szép. Feleségem kiemelt kedvence, tehát, ahol egy egész fesztivált szerveznek neki, az eper a főszeplő, ott a helyünk! Neki is indultunk Tahitótfaluba, s némi forgalmi bonyolódást követően megérkeztünk. Az úton már belakhattunk volna eperrel, árultak bőven. De mi a fesztiválra tartogattuk a falatozást.

A híd szigeti oldalán találtunk parkolóhelyet, egy kis séta a keskeny járdán a helyszínig. A fesztivál második napján mentünk, s bár sok autó volt szerte szét, a tömeg eloszlott a tágas fesztiválon.

Szép rendezett terület, nagy szabad tér, ...

Vasárnap délután, lágy szellő, szikrázó napsütés, van még pár óra a hétvégéből, ezt ki kell használni! Adta magát az ötlet, irány Budapest szíve, a Duna part. A Budai oldalon kezdtünk, a lépcsőkön szépen lesétáltunk a vízhez. A kocsiból kivett pokrócon elhelyezkedve romantikáztunk a parton. A vízen igen sűrű volt a forgalom, s rengeteg nagy kirándulóhajó is szorongott a part mentén. Csendben csodáltuk a szép látképet, s hajók nyüzsgését.

Párosával, egymás mögött, végig  Pesti oldalon, neves kirándulóhajók

Csendben hallgattuk a hullámok csobogását

Az Erzsébet híd kecses íve

A Rubin, felfelé halad a városnéző útján / Kosmos tip. motoros személyhajó, 1964/

A Szent Gellért, még utasokra ...

A z ÖBB saját kis parkolója Hegyeshalmon, séta közben egy Rail Jet is áthúzott

Mosoni kirándulásunk során, szakítottam egy kis időt arra is, hogy körülnézzek a sínek mentén is. Amikor Szlovákiából visszafelé jöttünk, megálltam Rajka ellen oldalán a szemerkélő esőben. Sehol senki, néhány szerelvény állt a vágányokon.

A szomszédok mozdonya, a narancs Kocur

Rajkán szintén megálltunk, és itt már nagyobb volt a forgalom.

Szabad jelzésre várva 

A Floyd érdekes színtervű gépe szintén itt ejtőzött. A Floyd mozdonyaiból egy egész kis armada parkolt Hegyeshalom pihenőjében.

A Rajkai állomáson találkoztam egy Szergejjel is, igaz vitrinbe volt zárva :

Rajka állomása is sajátos hangulatú, tiszta, ...

Vonatvadászataim kedvenc nagyvadja a Nohab. Legutóbb Pécelen futottam össze a 19-es géppel, szakadó esőben. Így nem is reméltem, hogy a Mosoni kirándulásunk során,egy nap múlva, egy szintén esős napon ismét belebotlok valamelyikbe. De a szerencse elém sodort egyet ismét, nem is akármelyiket...

Mosonmagyaróváron a szemerkélő esőben ismerkedtünk a várossal, lassú poroszkálással. Igyekeztem úgy róni a köröket, hogy "véletlenül" a vasútállomás is útba essen! S ha már útba esett, kihasználtam a lehetőséget, és bementem. :) Az állomáson éppen csend honolt, jobbra egy pályakarbantartó kocsi zöldellt, előtte egy markoló ücsörgött egy pőre kocsin. Balra nem látszott semmi érdekes.

Az esőből jutott ide is

Mivel a ...

Az esőtől áztatott Mosonmagyaróvári vár

Itt a hosszú hétvége, s lóg az eső lába, de sebaj, lesz, ami lesz. Pénteken nekivágtunk, magunk alá gyűrtük az utat. Ismét olyan helyeket választottunk, ahol még nem kóboroltunk. Bár az időjárás eléggé változatos arcát mutatta, nem csalódtunk! Egy darabig ismerős tájakon vezetett az út, aztán Győrtől jött az ismeretlen táj, kedves kis településeken haladtunk át. Dunaszegen álltunk meg elsőnek, az út széli emlékhelynél.

A térség gazdasági vasútjának állít emléket a kis mozdonyból és csillés kocsiból álló emlékmű. A mozdony nem eredeti pályaszámmal van itt, korábban máshol szolgált. Részletes tájékoztató tabló is van itt, érdemes elolvasni.  

Ásványráró, ...

Pécel állomása a felüljáróról nézve. Tipikus vidéki állomás, kerékpárok láncolva a legtöbb oszlophoz, s autók állnak minden lehetséges helyen. Az állomás a régmúltat idézi, néhol aládúcolva. De van Utasellátós / nem, nem az a fajta, ahol azokat finom csomagolt sütiket lehetett kapni/ büféje, s bár a parkja leromlott, nem borítja szemét, s eléggé rendben is van tartva, a lehetőségekhez képest.

Lógtam a melóból /hivatalosan/ , s ezt olyan élvezettel tettem, mint annak idején, amikor az iskola mellé mentem. Igaz akkor nem hivatalosan, magánkezdeményezés volt, pofon lett a vége... Nem úgy indult a nap, ahogyan terveztem, de mindenképp vonatot akartam fotózni. Mire végeztem a kötelező körökkel, úgy döntöttem, nem megyek be ...

Apc. Amilyen rövid a neve a helynek, olyan keveset hallottam róla. Valahogy megbújt az ismeretlenség homályában, pedig nagy kár lett volna kihagyni. Feleségem hívta fel a figyelmem rá, s nem haboztunk felkeresni tavasszal. A természet még nem ébredt fel, de a tó és környezete így is csodálatos volt! Alkalmas egy kis piknikre, elvonulásra, pihenésre. Túra célpontnak sem utolsó, szép séta amíg felér az ember. Amikor ott jártunk, majdnem a tóig fel tudtam menni kocsival. Az út autóval járható, de nem aszfalthoz szokott gépnek való. A tó előtt van egy apró parkoló, onnan már csak pár lépés. Hatalmas sziklafalak között bújik meg a tengerszem jellegű vízfelület, ami korábban bánya volt. Most kedvelt kiránduló, horgász és pihenő hely. ...