Vonatvadászataim kedvenc nagyvadja a Nohab. Legutóbb Pécelen futottam össze a 19-es géppel, szakadó esőben. Így nem is reméltem, hogy a Mosoni kirándulásunk során,egy nap múlva, egy szintén esős napon ismét belebotlok valamelyikbe. De a szerencse elém sodort egyet ismét, nem is akármelyiket...

Mosonmagyaróváron a szemerkélő esőben ismerkedtünk a várossal, lassú poroszkálással. Igyekeztem úgy róni a köröket, hogy "véletlenül" a vasútállomás is útba essen! S ha már útba esett, kihasználtam a lehetőséget, és bementem. :) Az állomáson éppen csend honolt, jobbra egy pályakarbantartó kocsi zöldellt, előtte egy markoló ücsörgött egy pőre kocsin. Balra nem látszott semmi érdekes.

Az esőből jutott ide is

Mivel a peronokra csak az aluljárón lehetett eljutni, így azon keresztül átsétáltam a belső peronhoz. Az állomás, akár a többi, erősen "retró", de hangulatos. A belső peronon nézelődtem egy darabig, de mivel nem volt érkezés egyik irányból sem, indulni készültem. Ekkor vettem észre, a városi oldalon, a szélső vágányon álló szerelvény végén valami pirosat. A jellegzetes színezésből és formából tudtam, hogy egy Nohab van ott. Nosza, iparkodtam vissza a kocsihoz és nyomás. Megint esett az eső, és a kocsi volt az esernyő. Szépen elgurultam a szervény végéhez, s ott találtam szenderegve a 001-est! 

Az első Nohab, ami hozzánk került, korábban a MÁV tulajdona volt, jelenleg a Nosztalgia Kft üzemelteti. 1963-ban gyártotta a NoHAB AG,/ Trällhattan/. gysz: 2546, 1435Kw, 105 km/h/ .A hányattatott sorsú, kultikus 20 darabos széria első példánya. Múzeumi darab, nagy rajongótáborral.

Az esővel mit sem törődve alaposan körbejártam, fotóztam, nézegettem. Bár a Vasúttörténeti Parkban láttam már, más az élmény ha terepen éri az ember a gépet! 

A jellegzetes turcsi orr