Répavonat, üres vonat, tartályvonat, gabonás kocsik, konténerkavalkád Ferenvárosban

Ferencváros. Kedvelem. Mármint a pályaudvart és a rendezőt. A többi vonatkozás erősen hidegen hagy. Pompás vasút nézegető hely, a hatalmas felüljáróval, s a jelentős forgalommal együtt. Mindig élvezetes ide elzarándokolni, hiszen a legtöbbször adódik valami érdekes, fotózni való. Egyik látogatásom alkalmával arra lettem figyelmes, hogy valami nagyon erőlködik. Halottam, hogy egy dízelt pörgetnek, de az nagyon nem akar beindulni. Olyan mélyen, levegősen dohogós hangja volt a gépnek. Egy darabig nem is tudtam, melyik gépet hergelik. Állt bent Szergej, Csörgő, Púpos is. De nem láttam mozgást egyik gépnél sem. Aztán jöttek a füstjelek. Az  156-os ...

A Balaton: szerelem, nosztalgia, öröm, gyermekkor, szépség, víz-illat, kékség, vihar... ÉLET.

Előkerestem a balatoni fotóinkat: többnyire vihar előtt, alkonyatkor, vagy őszi hűvösben, esetleg januári karcos hidegben születtek a képek. Pedig egy nyár sem telt el úgy az elmúlt években, hogy forró nyárestéken, vagy egy hosszú hétvégén ne fürödtünk volna önfeledten a nagy, kék tóban.

Erről viszont nincsenek képek. Óvatos ember ugyanis nem visz strandra sem mobilt, sem fényképezőgépet, főképp ha azt tervezi, hogy párjával ketten élvezik a vizet, miközben a  papucsok, és törölköző elárvultan várják gazdáikat a parton. Amikor pedig egy forró munkanap után ugrunk le egy hűsítő csobbanásra, nincs mit fotózni, hisz csak a ...

Ottóval valamikor jó 15 éve találkoztam először. Egy kollégám garázsában pihent, egy 250-es szintén veterán Simson mellett. Régóta szemeztem már a Pannóniákkal, a veterán motorokat nagyon kedvelem, főleg, ha magyar!  

 S a szemezgetésből kapcsolat lett, összekapart pénzecskémen megvettem. S Édesapám segédletével érte is mentem. A tulajnál kaptam egy gyorstalpaló Pannónia oktatást. És már indultam is. Korábban motoroztam már mindenféle géppel, amihez csak hozzá jutottam, de a Pannónia kimaradt. Ez volt az első utam, kissé lámpalázasan.Elöl robogtam én, az akkor még idegenül remegő géppel, s öregem meg mögöttem.

 Hosszas ismerkedés következett. Elsőnek csak rövid utakon szoktuk egymást. Aztán kaptunk egy defektet, s ...

A szerzetesek ajándéka

Szeptember vége, s esik az es ő. Nagyon. Pénteken egész nap, és szombaton is. Sötét van, pocsék az idő, az ember ilyenkor bent piszmog ezzel-azzal. A terepasztal átépítésbe még nem kezdtem bele, az nagy munka lesz. Így a vitorlás hajónak álltam neki. Vasárnapra elállt az eső! Hurrá, végre ki lehet mozdulni! Az öreg Pannóniát betoltam a tető alól a garázsba, s gyorsan megcsináltuk a házimunkát. S akkor, nyomás, menjünk…Igen, de hova is? Beugrott, hogy nem olyan régen láttunk egy műsort, ahol egy remeteségről volt szó. Akkor megegyeztünk, hogy ezt a helyet biztosan megkeressük! Nincs olyan messze, tökéletes vasárnap délutáni célpont! Neki is indultunk, a nagy gépet is bedobtam a kocsiba, ugyanis a ...

A Willi Raab teherhajó, mellévett uszályával csendes lassú menetben ereszkedik lefelé Tököl és Százhalombatta között. A képen éppen a révet hagyja maga mögött.

A Battai hármas kémény előtt.

Irány : Smederevo

Sebesség : 6,4 csomó

Hívójel : DA4606

A januári ragyogó napsütésben csendben eldohogott előttem. A hajósokból egy sem került elő, csak céltudatosan siklott az öreg folyó hátán, mint egy szobor...

Nemsokára beindul a börze időszak. Ezeken a veterán börzéken minden van, amit csak elképzelhet az ember. Ócskaságok, és csodás kincsek...

S persze a főszereplők, a motorok!

Pannónia, az örök kedvenc

Bosszankodjunk vagy örüljünk, hogy bár pusztulnak rendesen, mégis megvannak? Szomorú és lehangoló, hogy így látja az ember a régmúlt masináit. Persze, mindet nem lehet megőrizni. De arra a kevésre, ami megmaradt, arra sokkal jobban kellene vigyázni, kellene vigyáznunk! Sajnos nem járunk élen a megőrzésben. Legyen szó vasúti emlékekről, melyek nyomtalanul tűnnek el a kohók mélyén, pedig milyen nagyszerűen hirdetnék nemzetünk nagyjainak világhírű remekeit! Vagy akár a repülős múltunk ereklyéiről, melyeket felzabál világunk. De nem bánunk jobban hajóinkkal, vagy bármi más műszaki emlékünkkel sem. 

Gondatlanságunk okán csak az marad, hogy elmúlásukban is fenséges gépeket csodáljuk, körbejárjuk, megtapogassuk. S ...

Illusztris társaságban. 

A kilátás a vezetőállásból. Mint valami bunker. 

Szemed a pályán legyen...nos, bepréseltem magam a vezető székébe....a szemem valóban a pályán volt...

Engedélyezett sebesség: 100 Km/h

Erre Némó kapitány se mondana nemet!

S végezetül ízelítő a belső térből : 

Az utazás egyik legfontosabb, és számomra legkedvesebb része az,  amikor néhány percre félreállunk  az autóval, és  megörökíthetem  a pillanatot  géppel és lélekkel egyaránt. 

Szeretem ilyenkor a csendet, a mezők illatát, a kátyúkban csillogó eső emlékét, és azt, hogy nem tudom, milyen apró falu, elhagyott ház, lassan sétáló kutya kerül még aznap utunkba.

Néha a szélvédőn át próbálom elkapni a hangulatot, a fényeket, a suhanást...

S ha ránézek ezekre a fotókra, újra érzem a napsütést, a metsző szelet, az alkonyat romantikáját, a lehúzott ablakon át simogató nyáresti fuvallatot, a forró motorháztetőt, és újra ott vagyok, azon az úton....

 Zala megye, szélben:

 Alkonyati hangulat Zirc felé: