Szeptember közepe van, s szikrázóan süt a nap. Hétköznap, s egy lopott délután áll a rendelkezésünkre, egy kis nyárutós szórakozásra. Mi is legyen a program? Persze, egy kis autós csavargás. De az úgy magába n nem elég érdekes. Akkor csapjuk hozzá a legújabb mániánk és irány valamilyen jó kis hely, vonatokat fotózni. Meg van a terv, tehát indulás!

Kinéztem magamnak a Velencei Tó melletti vonalszakaszt. Több helyen jó a rálátás, szép a környezet. Igaz, hogy villamosított, és szépen felújított, de hátha téved arra egy olajfaló is. Tehát irány Velence. Közben ránéztem a droidra, milyen szerelvények is járnak arra? Csodás a technika fejl ődése, nem kell a menetrendet kívülről fújni. Az ember a műszerfalra biggyeszti a ...

"Indul a küszöbről az Út:

ha nem vigyázok, elszelel;

felkötöm én is a sarút,

gyerünk utána, menni kell,

utak találkozása vár, futok, a lábam bizsereg

- csak ott lehetnék végre már. Aztán hová? Ki mondja meg?" (Tolkien)